DINCS

Kész, megtört a jég, megláttam az első karácsonyi reklámot! x) Nem volt nehéz észrevennem, mivel 3 napig kötelezően ágyba voltam rendelve. Továbbá köszönöm  a spontán kérdést, már remekül vagyok. A hangom még igencsak Louis Armstrong-ra hajaz, de legalább az orrom már kiapadt.

Immáron 27 évesen, 3 napos ágyas-betegségemben kellett rájönnöm - illetve elkönyvelnem és le is pecsételnem -, hogy a kevésbé szép férfiaknak sokkal de sokkal jobb humorérzékük van, mint a köztudatba "macsó" Férfiként beívódott társaiknak. És tényleg, hiszen sorolhatnám a példákat. Biztosan vannak azért kivételek... Gondolom... Éljenek soká az erősebbik nem kevésbé szép (majdnem azt írtam, hogy egyedei) követői.

Ha már a gyógyulásos megvilágosodás útján járunk elárulom, hogy mely gyogyók segítettek át a - szerintem - influenzámon, ahhoz képest, hogy azt vallom: "csak végső esetben veszek be számba és onnan juttatok el gyomromba mesterségesen előállított dolgokat" (rossz az aki rosszra gondol) az elmúlt napokban több gyógyszert nyeltem, mint az idén összesen. Akárki akármit mondhat a homeopátiás gyogyókról, nálam abszolúte hozzák a formájukat! Én magam vagyok rá az élő példa. Névszerint HOMEOGENE 9 (a toroknak) és CORYZALIA (alapvetően megfázásra). Aztán az is lehet, hogy placebo hatás... Mindegy, a lényeg a lényeg.

S ha már homeopátia, íme Mucsi Zolink három rövid SEDATIF PC (alvászavar, szorongás, ingerlékenység esetén kapkodandó) ajánlója.
Idézek:
"A kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a betágtáhhhrhhrrohadj meg, csinálj amit akarsz..." =)
Enjoy. És pussz.

Éppen a Kultúrpart dalversenyén szemezgettem, amikor rátaláltam a Lúzerock nevezetű formációra és annak Lópofa Dal című szerzeményére. Első alkalommal igencsak nehézkes volt megérteni a szöveget, de aztán valahogy rájuk állt a fülem úgymond, végül amikor a hivatalos honlapjukon ráakadtam a teljes dalszövegre, nos, akkor vésődött bele véglegesen a szívembe is ez a kis szerzemény.
Még! Akarok! =)

A dal letölthető erre a linkre kattanva, természetesen 100%-ig legálisan, mivel a Lúzerock.net is letölthető állapotában tartalmazza.

Lópofa dal

Már hímivarsejt koromban sem én voltam a legszebb,
Hát fickósabban tolongtam, hogy élvezzem a szexet.
Ebbõl rajtcél gyõzelem lett, a pete meg érett,
Pechére pont sötét volt és éppen félrenézett.
Anyám ahány inger várta, az tán egy sem pangott,
Hogy az okát ne is lássa: nem kért ultrahangot.
Mert az a kép, amit vágtam, arcomra volt írva:
Farral jöttem, hogy a szülész „heppiendig” bírja.
„Kire ütött ez a gyerek, anyja vagy az apja?”
Mennyi hülye felnõtt lehet, ki ezt találgatja:
A postásunk szerencsére nem jön nálam szóba,
Mivel nõi szemmel nézve: „Tiszta Casanova!”

Hogy megszülettem, síri csend ült a szülõszobába,
Majd hirtelen felsírt helyettem mind a három bába.
Büntetésbõl nem is tettek a mamám hasára,
S egy lefüggönyzött inkubátort hoztak nemsokára.
Szegény doki úgy forgatott, hogy neki is tetszek,
Így a köldökzsinór helyett majdnem máshol metszett.
Mondta is az anyukámnak: „Fiú a kis béka!
De asszonyom én ezt a gólyát tökön rúgnám még ma!
„Kire ütött ez a gyerek, anyja vagy az apja?”
Nálunk, hogy õszinte legyek, mindkettõ tagadja.
Apám anyukája szerint: „Szakajtott az anyja!”
Mire anyám anyja legyint: „Ez kiköpött apja!”

Az inkubátort bírtam, mert ott nem fitymáltak nyíltan.
Más baba se tojt be tõlem, s két kilóra híztam.
Ám a taxis haza úton, hogy tükörbe nézett,
Soha többé nem találta hazáig a féket.
Otthon mesefigurák közt akklimatizáltak:
Ágyam fölött lógva várt a tíz legrondább állat.
Fel se fogtam: környezetem mért van így letörve?!
De járni kezdtem, s megfogóztam egyszer a tükörbe!
„Kire ütött ez a gyerek, a nyavalyás francba!”
Mondtam: eztán be is verek annak, ki firtatja!
Ekkor kétszer becsengetett, de csak egyszer hozta szóba,
És hogy kire ütöttem: megtudta Casanova!

Úgy tűnik esetemben, hogy a csúnya rossz bacik hozzák meg az ihletet és a türelmet. Bár amíg rajzoltam lelassultak reflexeim, így az orromból távozó folyadék - melynek nem tudom az orvosi avagy latin nevét - bele-bele ivódott a papírba, de azért volt olyan kedves és a papír olyan pontjába, ahol nem állt szándékomban dolgozni. Mint ahogyan "Jigsaw" Tobin a vérét adta anno egy plakáthoz, én is valami hasonlót. Na jó, téma lezárva.

Elnézést a lámpafényes hangulatért, de még dolgozom rajta. Folyt. köv...

Voltatok már olyan szinten rosszul közérzetileg, hogy nevetni lett volna kedvetek? Én most tartok itt. Az orrfújások alatt valószínűleg elmozdulhatott valami odabent...

Ezt a linket, ezt a szöveget, ezt a kiállítás meghívót nem szabad kihagynotok: klikk.

Annyira szeretnék alkotni, de olyan fáradt vagyok, hogy még a szememet is csak hosszas erőlködéssel tudom nyitva tartani.

Az előzőekben említett gyógyszernek minősülő szörnyűség hatásáról nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel bár a felírt napi adag 2 x 1, szombaton egyet sem tudtam bevenni, vasárnap pedig csak ebéd közben jutott eszembe "hoppácska, dehát én még gyógyulásra szorulok, vagy mi...", tegnap pedig eleve elfelejtettem reggel munkába vinni magammal.

A szombat jelzem fantasztikusra sikeredett, hálás köszönet az időjárásnak is. Amikor megérkeztem a Mammut mozi pénztára elé még vakartam egy kicsit a fejemet, vajon tényleg egyedül akarok-e lenni, de végülis maradtam egyke, s bár nem volt annyira szórakoztató így, mint szívem egyes csücskeivel, azért a film feledtetett mindent bő másfél órára (Sasszem), igazán szuperre sikeredett. Csak ajánlani tudom!

Ma volt nagymamám temetése... A ravatalozónál végignéztem az egybegyült sokaságon. Meg is jegyeztem Ilony unokatestvéremnek, hogy lám, milyen népes "kis" családunk van. Persze nem nehéz, hiszen anyumék nyolcan testvérek. Illetve sajnos már csak heten... Pilledezett hangulatomban most nem számolnám össze mennyien vagyunk unokatestvérek. Sokan. És mindenki más és más személyiség. És érdekes, mégis mindannyiukat szeretem, persze van akit nem szeretek, hanem imádok, de a mások esetleges megsésértésének elkerülése végett most nem nevesítenék. Azt is elkönyveltem, hogy mindenki aki megtalálta párját és el is hozta magával a temetésre másik felét is, annyira ügyesen rátalált a Nagy Ő-re, hogy le a kalappal. Nagyim most még utoljára - sajnos, hogy egy ilyen tragédia útján - összekovácsolta a rég nem látott testvéreket, unokatestvéreket, távoli és közeli rokonokat. Köszönjük, és nyugodj békében.

Egy rossz választásomnak érzem az eredményét, ugyanis bőrkabátban mentem, ebből kifolyólag az árnyékban fáztam, a napon pedig sültem. Megbetegedtem. Persze az is lehet, hogy rámtalált valakinek a bacija. Mindegy, a lényeg, hogy nem vagyok egyedül... Még jó, hogy eddig csak garatgyulladásom volt. Imádom ezt az időszakot. Minden ősszel ez van.

Aki szeretne magának fejlécet montíroztatni fotókból szóljon, mert ahhoz elég nagy kedvem van, tehát szívesen készítek. Én is elkészítettem már magamnak a leendő karácsony-fílinges fejlécemet, elterveztem, hogy minden évszakban az adott időszakra jellemző stílust veszem fel odafent. Tehát most Abe kapott egy falevelet. Ha majd lesz végre fotóm a Megyeri hídról éjszakai fényköntösben akkor mindenképpen Ő kerül a középpontba, hiszen "hozzá" esek a legközelebb. Ciki viszont, hogy még nem fordultam meg rajta...

Az ELO küldött egy levelet, hogy "Hallgatói nyilvántartásunk szerint Ön a napokban egy különleges alkalmat, a születésnapját ünnepli. Ezen nagyszerű alkalomból szeretnénk Önnek, az ELO nevében nagyon sok boldogságot, jó egészséget és új lehetőségeket kívánni.", hát nem jófejek?! Mikor küld nekem például az APEH ilyen levelet? x)

Köszi Amerika! Bár messze még az új év hajnala, én azért már most megfogadtam - és el is kezdtem alkalmazni-, hogy megpróbálom stresszmentesíteni az életemet, kezdve azzal, hogy
1 - nem nézek híradót,
2 - nem hallgatok hírperceket,
3 - nem olvasok hírújságot.
Csókoltatom a külvilágot.

Más. Szedtetek már KLION nevezetű gógyszert?
Tegnap végre - hallgatva a szép szóra - elmentem doktobácsihoz, aki miután majd' lenyúlt jégkrémes pálcikájával egészen a gyomromig megállapította: felső-garat gyulladásban szenvedek. Amikor megkérdezte, hogy mióta érzem a jelenséget, tényszerint azt, hogy nem fáj a torkom, hanem zsibbad, mégpedig fültől fülig, én azt feleltem: hááát köbö 3 hete, pedig hát nem, mert legalább másfél hónapja. Kis megszakításokkal... Mielőtt felírta nekem a gyógyírt, figyelmeztetett, hogy ne ijedjek meg, ugyanis egy furcsa gyogyót vés le, melyet leginkább nőgyógyászati betegségekkor szoktak ajánlani, de ez engem ne érdekeljen, antibiotikum, használ, legyen elég ennyi. Valamiféle KLION... Kegyetlen keserű!!! Háromszor nyeltem le belőle eleddig, a háromból nulla alkalommal sikerült elsőre a művelet, rendszerint felragadt a szájpadlásomra, ott szépen ahogyan az a Nagykönyvben megvan írva megtapadt otthagyva szönyűséges utóízét. Vajon mi lehet a "keserű" szó felsőfoka? Nos, bármi is legyen, azzal jár. Már arra is gondoltam, hogy mielőtt szervezetembe juttatom (szenvedem) készítek neki egy csokimázat. Vagy cukormázat.

Holnap, miután így kiderült, hogy elvileg gyulladásos beteg vagyok, csapok egy mozis-könyvmustrás-kreatívboltos-egészségtelengyorsétkezdés görbe napot magamnak. Jó lesz végre kicsit kikapcsolni.

Ha Téged is elért a már említett karácsony-hangulat, idekukk, milyen jópofák:

Olyan mértékű karácsonyi hangulattal vágtam neki a hétnek, hogy el nem tudom mondani! A kis mp3-as skatulyámat is telepakoltam karácsonyi dalokkal.
Pedig huhh, milyen éjszakám volt... Alapvetően nem vagyok ijedős, legyen szó filmről, moziról, jelen esetemben horrorfilmről. Mert ugye agyturkáltam egy kicsit, persze csak átvitt értelemben, próbáltam megfejteni tegnap éjszakai rémálmomat, illetve annak okát. Tehát mint már azt említettem nem veszem komolyan a horrorfilmeket ha látok is egyet, sőt, kimondottan csípem James Wan e témában gyártott alkotásait (Fűrész, Dead Silence), mert a filmjeinek van legalább története is és nem csak a megbotránkaztotás a fő-fő cél.
Egyszer volt, hol nem volt, voltam vasárnap bevásárolni, és "véletlenül" a DVD lemezekhez tévedtem ismét, ahol megpillantottam a Sziklák Szeme című förmedvényt, mely cím kapcsán eszembe jutott, hogy "jaaa persze Alexandre Aja bácsi, Tükrök, és hogy ez Aja valamiféle kannibál-mutáns szörnyűsége régebbről...", ezzel a gondolatsorral ott is hagytam, később már el is felejtve azt is, hogy valaha láttam.
Tehát hangsúlyozom, gazdája vagyok mind a 4 Fűrész filmnek - bár megvan az utolsó részről a saját kis negatív kritikám - de soha semmi problémám nem volt az alvással, pedig nyitott szemmel néztem végig azokat, mint ahogy minden más hasonlóan korhatáros mozit. Mesét.
Vasárnap. Éjszaka. Alszom. Álmodom... Na mit? Kannibálok, üldözés, susnyás, vér és verejték, ez utóbbi ébredés után is kézzelfoghatóan. Őrület. Pedig nem is láttam a filmet. Mi lett volna velem ha meg is nézem?
Hiába... Biztosan öregszem... Vagy pedig valami folytán visszafejlődtem csipke-lelkű csermekké, melynek nagyobb az esélye, mivel első jelként említhetem a tényt, mely szerint Hellboy és Abe Sapien rajongóvá lettem másodmagammal szombat óta, ha már néhai vászonról is esett szó.

Elő is kapom majd a közeljövőben az aquarell készeletet.

Strawberry-nek és Enikőnek üzenem innen is, hogy a http://www.webforditas.hu portálon van már horvát-magyar és magyar-horvát szótár!!! *tapsvihar*

Beteg vagyok... Vagy leszek... Vagy voltam, és ez a mostani állapot az úgymond "normális"? Nincs jól a gyomrom. Ezáltal én sem vagyok remekül. Amikor az imént a tükörbe kényszerültem nézni megijedtem magamtól. Emlékeztettem Angry Princess-re a Thir13en Ghosts-ból. Csak nem olyan testi adottságokkal. A hasonlóságot színben értem. És abban, hogy köbö úgy is érzem magamat mint Ő. Viszont hozzá hasonlóan nem lenne momentán energiám holmi szellem-médium fogócskára... De egy kád forró vizet eltudnék viselni. És már ki is merült a párhuzam. Vagy a merőleges. Mittudomén mi...

Alapjában véve ismét kellemesen telt a hétfő, semmilyen vádat nem tudok felhozni ellene. Sőt, a vasárnap is. Pont került az ï-re, mely még fényesebbé tette a hétvégét,
1 - már a hétvége másnapján sikerült beszereznem DVD-n az előző posztban kielemezett Gyilkos Szerelem című újdonsült kedvenc mozimat,
2 - olyan élményben volt részem a Forma 1-nek köszönhetően, hogy köszönöm.
Csak sírva könyörgöm, valaki rendeljen Palik Laci mellé egy logopédust. Azzal is megelégednék, ha a vasárnap délutánokat inkább kiscsaládjával töltené... Szerintem a gyermekének nagyobb szüksége van rá. Az ööö-zéseit is jobban értékelné. Már éppen amikor kezdtem kibogozni, hogy most akkor ki kit követ és egyáltalán, akkor megszólal László, össze-vissza keveri-kavarja a neveket, és akkor már végképp nem tudom, hogy most akkor mi is a helyzet a pályán. Kééész káosz az az ember. Káoszkapitány. Van is egy ilyen new wave mesehős, nem? Én nem tudom, én Ed, Edd és Eddy-n továbbá László Tábor-on élek. Élek... Éltem! Momentán csak vegetálok jelenlegi állapotomat tekintve.
Nos a száguldó cirkusz essszméletlen izgalmas volt, hiába ássa el mindenki a pályabírokat ehétvégi teljesítményük miatt, hiába káromkodik mindenki az útviszonyok minőségét látva, ez kell a népnek! Még! Ne sérüljön meg senki, az a lényeg. Csak drámát akarunk. Ennyi. És hogy mindez ilyen gyönyörű környezetben történt, az már csak hab a tortán.