DINCS

Holnap már péntek és úgy néz ki, hogy az évvégi hajtás is véget ért - egy időre - így több időm marad blogomra is. Remélhetőleg. És magamra is. Remélhetőleg. És másokra is... Susim még nem tudja, de szombaton mozit tervezek Vele. Árvaház. Érdekel. Már csak a szépen csengő alkotók nevei láttán/hallatán is.

Ma, miután teljesen szétesettnek nyílvánítottam magamat, wordben történt dolgozhatnékom alatt Merlin - aki súgó, és hol okoskodásával próbálja felhívni magára a figyelmemet, hol az idegszálaimon jár kötéltáncot azzal a tevékenységével, hogy miközben én nagyban dolgozom, Ő lehunyja szemeit és elalszik... - pestiesen mondva "beszólt" nekem, és ez már nem az első alkalom.

Nem tudom mire próbált célozni, de szerencsés időben tette, mert éppen túl voltam az ebédemen, és ekkor általában nyugodt és higgadt vagyok. Mondjuk alapvetően a nyugodt és visszafogott kategóriába tartozom, nem szokásom fennhangon vitatkozni, verekedni, hajat cibálni, bokát rúgdosni. Szavakkal dobálózni is csak havonta, egy bizonyos időszakban, amikor - és amiért - minden más nőtársam is.
Csodálkozom azon, hogy akik ismernek még nem csodálkoztak azon, hogy csodált - az előző posztban említett - A Faun Labirintusa még nem került kezeim közé. Csak mert de. Legalábbis próbálkoztam, nem akartam én kihozni belőle semmi komolyat, ezért is használtam "vázlattömböt". Miért került két " közé? Mert annyira vázlattömb, amennyire én súrolószer. De az is lehet, hogy én tudtam rosszul valamit cirka 20 évig, és a vázlattömb az valóban csak arra jó, hogy macskakaparjon bele az ember valamit. Most, hogy ezt így lepötyögtem, valóban, én voltam a hülye, mint mindíg... Mindegy! Azért vagyok mérges a tömbömre, illetve annak papírjára, jobban mondva annak minőségére, mert egyszerűen nem lehet nyom nélkül eltüntetni róla a grafitot. Még akkor sem ha csak leheletnyi finoman húztam azt végig rajta. Ígyhát én kérek elnézést... Még cseresznye, hogy kis méretben nem látszik az, ami egyébként ott van.

Megosztom blogommal egy ifjú (bár velem egykorú, s bár magamat vénasszonynak tartom azért Őőő ifjú!) kortárs - és tehetséges - színészünk portréját is, mely talán még nem a végleges állapotában kerül most fel ide, egy picit még halasztgatom a retusálását, mivel egy másik (többszörösen is másik, mert teljesen másképpen, más eszközökkel estem neki) megígért portrén dolgozom éppen. Ha van aki felismeri eme ifjút, kap tőlem egy tábla csokit. És én is kapok egyet magamtól, mert már az dicsőség számomra - mindamellett, hogy engedélyt és segítséget kaphattam a rajzon szereplő, Nemzeti  Színházunk tagjától -, hogy valaki egyáltalán felismeri azt, akit ábrázolni próbálok. Csavi sajnos nem vehet részt a játékban, mert tégla. =) És nem ér súgni.

Más... Ha 1 hét múlva sem lesz még elfogadva a kérvényezett domain nevem én sikítok...

Jaj ezt még elmesélem! Nagymamám nagyon fél a tűtől, a szuritól, és plusz még az influenza elleni oltástól, annak következményétől, tudjátok, hogy idős embereknek esetleg halálos dózis is lehet egy kis fiola... Brrr... Nos, a minap tüdőgyulladás elleni oltással állított be hozzá kedvenc asszisztense, s miután megkapta az oltást kiderült: hoppácska, véletlenül az influenza ellenit kapta meg. Ígyhát jövőhéten ismét szuri, tüdőgyuszi elleni. No comment. Innen is nagy pussz Neki és kiztartást.

Ezt az okosságot Peter Freund mondotta vala, s milyen igaza volt/van... Hogy miért?

Hisztek a véletlenekben? Mert én már kezdek kételkedni e fogalom létezésében... Ha létezik is, csak azért, hogy megtévesszen, s hogy legyen mire fogni a megmagyarázhatatlanul kapcsolódó eseteket, eseményeket. Pölö:
Vasárnap volt mint tudjuk Imre nap. Testvérem és apum is e név büszke hordozói. Iminek azt találtam ki ajándékképpen, hogy Kiskalos autójának lökhárítójára készíttetek egy "Amerigo" dombormatricát (réges-régi beceneve, szinte minden helyen ezt használja, persze lehetőségtől függően), ezt szépen zökkenőmentesen le is e-maileztem egy szigetmonostori céggel még múlt hét hétfőjén. Visszapötyögtek szerda körül, hogy ha megadom nevemet és címemet küldik is a matricát. Viszont mivel nem ért ide péntekig, így néztem tesómnak egy kis meglepetést előlegként, melyet azzal a mondandóval adtam át Neki, hogy vár még rá valami, de az sajnos még nem érkezett meg, majd később megkapja, legyen türelemmel. Ez történt kéremszépen vasárnap délután.
Tegnap, hétfő, kapom a hírt este, hogy a Kiskalos-ba belehajtott egy őrült fiatal Csillaghegyen, az egyik hátsó ajtó totálkár, a hátsó lökhárító szintén mehet a kukába. (Szerencsére Iminek nem esett baja,  ez az igazán lényeges és fontos.)
Ma, kedd, érkezik egy csomag Szigetmonostorról, benne a kívánt dombormatrica (megjegyzem: szuper!!!).
?
Másik eset...
Talán 2-3 hete történt, már nem is tudom igazán követni a napokat, hogy írtam egy igazán kedves, fiatal, hazánkfia színésztehetségünknek portrékészítés témában, s csak úgy eszembe jutott, hogy megemlítem neki: kollégája az egyik általános iskolás osztálytársam, mégpedig Ferenc bátyja. Válaszlevelében megírta - és ettől (is) lehidaltam -, hogy mily' kicsi a világ, Ő pedig Ferenccel közösen koptatta a gimnáziumi padokat...
?
Kiváncsian várom mi jöhet még ezek után.

Régen pötyögtem... Ennek az az egyszerű oka, hogy hivatalos munkámon kívül (melyek az elmúlt napokban túlórákba is csúsztak olykor, már a tegnapi nap folyamán is el-el hesegettem este a szemeim elől azokat a fránya szárnyas, forró vízzel teli fürdőkádakat az irodai monitorom előtt ülve és bőszen dolgozva) ezt-azt bevállaltam, s mivel a részemről oly' nagyon úúútált szirupos vízen (értsd. kóla) kívül más koffeinbombát - mely nálam hatást ér el - nem ismerek (a kávéban található koffeinre már immunis vagyok), így kénytelen voltam a sorsra és a termézetre (?) bízni magamat esténként s ágynak esni amikor már nem bírta szervezetem az ébrenlétet.

Susival jóelőre pár poszttal korábban beharangozott weblap készítése felfüggesztve, illetve sztornózva, ugyanis a domain melyet választottunk le van védve, esetleg talán írhatunk a londoni cégnek ki levédette, hogy ugyanmár engedélyeznék-e nekünk használatát, de úgy döntöttem - mivel szerény személyem szponzorálja a tárhelyet -, hogy kukába az alapötlettel, tárhely megvan, új domain-t regisztrálok, mégpedig saját részre szólót. Ez már meg is történt, tehát hamarosan elköltöztethetem végre kis virtuális világomat egy abszolúte személyes és saját oldalra, melynek fennmaradása nem függ senkitől. Ígyhát még plusz egy feladat mellyel bővült a repertoár: weblap tervezés, kivitelezés, blah blah blah... Ha készen lesz ünnepelünk.

Éppen az imént olvastam, hogy Amy Winehouse új hajviseletet kapott fodrászától... Nekem ebben a főcímben az a hír, hogy Amy Winehouse még életben van.

(...) Most komolyan pont Winehouse kisasszonnyal gondoltam zárni a posztot? =) Mondok inkább egy másik nevet, ki jobban megérdemli s ki számomra nagyon szimpi és sajnálattam veszem tudomásul még így a valóságban is a tényt, hogy nem hazánk szülötte és lakója,  - érdekes, hogy előbb lerajzoltam őt, s majd csak utána láttam Tőle legnagyobb (másik) alakítását (lásd. előző poszt) és annak "extra" mellékletét az "így készült..." és az "egy nap története..." tartalmú kisfilmeket, melyek alatt hol fülemig ért a szám, hol elképedtem a tehetségén és türelmén, hozzáállásán, hol pedig a körülüötte sündörgő maszkmesterek fantáziáját és az álmaik valóságossá kivitelezését lestem kerekded szemekkel s irígykedve és minden tiszteletemmel, ugyanígy vagyok oly' szerencsés, hogy a Hellboy első részével s annak "extra" mellékletével is rendelkezem, tehát tudom miről beszélek-, aki már "ismer" sejtheti, hogy Doug Jones úr az, kiről szólok most éppen, s aki bár mellékszereplőként funkcionál 4 közismert és népszerű moziban, de mégis akkora hatalmas tehetség, hogy ...  nagyon! (Ráadásul pöpecül beszéli a spanyolt melyet én bő fél éve tanulgatok, ez már plusz pirospötty.) Továbbá nem győzöm ismételni és hangsúlyozni, hogy a kevésbé "szép" férfiak többségének mennyivel jobb humorérzékük van hiú adonisz társaiknál... x)
Mesmeg próbáljon csak meg az oly' nagyra emelt Bond-utánzat Daniel Craig napi 10-15 órában idegen anyaggal borítottan, csupán apró résen kikandikálva színészkedni... =) (ha már James Bond akkor nálam James Bond = Roger Moore, nem mellékesen).

Voltatok már szerelmesek egy filmbe, egy történetbe? Nem, ez így elég morbid kifejezés, hogy szerelem... De az érzés mértéke és intenzitása azonos. Tegnap éjszaka megnéztem legújabb szerzeményemet egykori látogatóm javaslatára: a Faun Labirintusát. (Aki még nem látta: kötelező darab!)

Ha lehet egy drámai alkotásra azt mondani, hogy "szép", akkor ez az. 2 évig elkerültem a filmet, tudtam, hogy létezik, de legyintve és vállat vonva elhaladtam mellette, tudomást sem véve arról, hogy tulajdonképpen miről is szól, mit üzen. Vajon mennyi olyan dolog van még az életben, amely mellet szintígy elhaladunk, vajon mennyi szép és kellemes élményről maradunk le csak azért, mert a hétköznapok monoton vágányán haladunk napot napra követve, vagy mint a kocsi elé fogott lovak, akik csak azt látják ami éppen előttük van? Faun és Ofélia története kellett, hogy ráébresszen erre, hogy összesítve mennyi évet elpocsékoltam az életemből, ahelyett, hogy jobban körbenéztem volna a nagyvilágban. Vagy csak itthon. Hiszen mint tudjuk, nem kell ahhoz messzire menjünk, hogy mi is csodát láthassunk. Voltatok már Túristvándiban a vízimalomnál? Ha igen, tudjátok miről beszélek.

Alapvetően kedvelem a fantasy filmeket, a mesés történeteket (H. Potter kivételével), tehát nálam már eleve plusz pontról indult a történet. Nagyon megragadott. Még most sem eresztett el, s valószínűleg ez segített túlélni ezt a hétfőt, alapjáraton ugye úgy ébredtem fel reggel, hogy Ágimmal túlórázunk. 17-kor azt mondta nekem, hogy nyugodtan menjek haza, lejárt a munkaidő, mégsem kell maradnom. De mivel bennem volt a tudat, hogy ma nem végzek időben, így nekiestem az eltolódott emlékeztető megírásának. Hétfőn, késő délután fogalmazni...? x) Miután végre kibogoztam, hogy mit jegyzeteltem macskakaparásommal, kis-nagy gonddal de sikerült legépelnem. Szerintem... Aztán néha azon vettem észre magamat, hogy elkalandoztak gondolatfoszlányaim. És láss csodát, ötletek (!!!) jutottak eszembe. Nem is egy! Nem is akármilyen!

Továbbá fél 9 van és még mindíg olyan friss vagyok, hogy őrület. :)

Ui.: Az előző poszt bármennyire is azt súgta nem célzás volt azok számára, kiknek pötyögését vártam! =) Csak még mielőtt fejemhez vélik vágni... Vagy csak még mielőtt megfordul az illetők buksijában a gondolat maga.

E percben Rob Zombie bácsi Living Dead Girl (bár a dal maga kicsit másról szól) című dala, továbbá a Hatodik érzék és a Szellemekkel suttogó című filmek jutnak eszembe, és próbálok kapcsolatot létesíteni az emberekkel, hogy megbizonyosodjam róla: még élek, még látnak, még hallanak engem.
Ezen félelmem abból adódik, hogy az elmúlt napokban 5 helyre 4 emberkének 4 mail-t küldtem, és ezzel arányosan 4 (várt) helyről nem kaptam semmiféle reakciót.

Jó étvágyat az ebédhez...

Egy kis nyomorult hiányzó macskaköröm miatt köbö másfél órája próbálom (próbáltam, múltidőben) helyrerázni a sablonomat. Őrület van. Én és a technika. Nem terveztem, hogy ma estém nagy részét kockulva töltöm, dehát próbáljon meg az ember leánya előre tervezni...

4 éve dolgozom együtt jelenlegi kolléganőimmel, 4 év alatt egyszer sem lettem lepistikézve, ma viszont kétszer is! :D Reggel munkába menet összefutottam Editemmel, aki miközben telefonon újságolta, hogy éppen úton van, engem úgy emlegetett a vonal túlvégén lévő emberkének, hogy "itt jön velem Pistike... öööö Pircsike is." x)) Jót vigyorogtam rajta, mire az irodába értünk már el is felejtettem, meg sem említettük a többieknek... Délután Magdusom már nem emlékszem milyen témában, de leszólított, hogy "Pistike", aztán Ő is gyorsan javított és bocst kért. x) Elmondtam, hogy semmi gond, mert ma már egyszer le lettem Pistikézve... De hogy ennek milyen rejtett jelentése lehet...? =))) Pistike... Anyumat megkérdeztem aztán este, hogy ha fiúnak születek, akkor milyen nevet kaptam volna, megleptem kérdésemmel, de rövidke gondolkodás után elárulta, hogy akkor most Imre lennék. x)
Az ilyen s hasonló véletlenek mostanában elég sűrűn jelentkeznek szerény kis életemben, egy picit meg is rémülök tőlük, de... érdekesek. =)

Szeretnék egy nem elfogult emberkét keresni, aki nyílegenesen kimondja ami szemén keresztül szívét nyomja, ugyanis megrajzoltam egy portrét, viiiszont valami nem kerek még rajta teljesen úgymond, ha beleőszülök sem jövök rá, hogy mi lehet az... Lehet, hogy megkörnyékezek majd valakit... Persze itt van Susi pár utcányira, de ha egy háromszor-négyszer sáros csizmával megtaposott famentes rajzlapot tennék az orra elé sem lenne hajlandó direkt mód hibát keresni benne. Azért ha vájtszemű vagy nem-vájtszemű szívem egyik csücske bevállalná nagyon lekötelezne vele. Köszönöm.

Ó! Ma már péntek van már?! *fanfár*

Visszatértem, mint az október végi influenza évről-évre.

Hááát komolyan mondom ezeket a csodás emberkéket akikkel összehoz/összehozott a sors... Elképesztő. Lehet, hogy előbújt a karácsonyi hangulaton felül egy kedvességre igen nagyon érzékeny énem is.
- Munkahelyemen imádnivaló kolléganőim vannak,
- csavim meghívott Facebook-ra (amely cselekedet borzasztóan kellemesen esett),
- engedéllyel és segítséggel lerajzolhatok egy igazán szimpatikus és szeretni való emberkét,
- testvérem boldog és egészséges, szüleim úgyszintén,
kell ennél több?

Ráadásul rend van körülöttem minden téren, amely érzés felbecsülhetetlen. =)

Mozizni akarok hétvégén és kínait ebédelni!!!

Legyünk azon, hogy dolgaink jól végződjenek. Némelyek többet törődnek dolgaik helyes menetével, mint a cél szerencsés elérésével. Pedig a balsiker szégyene mindíg többet nyom a latban az igyekezet elismerésénél. Aki győz, nem köteles számadásra. Legtöbben nem látják a közelebbi körülményeket, csak a jó vagy silány eredményt, úgyhogy mások jó véleményét sohasem veszti el, aki eléri célját. A jó vég mindent bearanyoz, akármennyire ellene szól az eszközök helytelensége. Néha az is művészet, ha a művészet szabályai ellen cselekszünk, ha másképpen nem juthatunk el a kedvező eredményhez.

Gracián Baltasar
#66

A mindent-bármi-áron résszel azért nem értünk teljesen egyet...

Utólag is elnézést kívánok azért, hogy köbö 7 poszt óta csak sajnáltatom magamat ilyen és olyan őszi-betegségemmel. Ígérem ennek vége. Már csak azért is, mert önhatalmúlag egészségessé nyilvánítottam magamat.

Ünnepem nagytakarítással és ezzel együtt a magam körüli káosz elhárításával fog telni (mint valami ördögűzés...), nem megyek semmiféle megemlékezésre, szeretném ép testben ép lélekkel köszönteni a hétvégét. A csapból is az folyik, hogy egészségre ártalmas csütörtökön 48 kilós fiatal leányoknak tömeges ünnepelgetéseken részt venni. Ilyen balgaságot... kár, hogy igaz.

Ettetek már elefántot? Mert én most meg tudnék enni egy egészet. Persze csak miután végelgyengülésben, természetes úton elhunyt... Mesmeg kezdem visszanyerni a versenysúlyomat, csak ne essek szerelembe, mert akkor koplalásra kényszerítenek a hormonok, bááár jól jönne a hűvös tél-elő estéken az ebből az érzésből fakadó belső fűtés. Na jóóó ezen sorok elkövetője a feloszlani született rózsaszín köd volt.

Az alábbit csavinak (előfordulási helye: mediterrán éghajlatú, fehér hálóval kettészelt homokos puszta, időközönként lakkozott táncparkett, néhanapján pedig csavarhuzo.blog.hu)... mert Barát s mert megérdemli. (Emlékszel még, te Világ Ura?)
Na ki van itt?

- Zsiráf vagyok, jónapot!
- Jó napot! Nem tévesztett tán ismét ablakot?
- Nem kérem, én ITT keresgélek.
- Mesebeszéd, vándorlélek. Mit keres s mit tesz itt?
- Majd ha egyszer nagy lesz, csitt...
- Ejj dehát már NAGY vagyok!
- Ön?! Eltakarja tán a napot?
- Belátom nyomban, mennyire fent van... az orra.
- Nem érek rá balga szókra. Szerszámot keresek.
- Kereshet éppen, kedvére.
- EGY szerszám, nem emlékszem nevére...
- Segítek ha tudok, s megsúgom fülébe.... Jajj!
- Mi a baj??
- Nem érem fel! Túl magas!
- Felnézést, de Zsiráf vagyok s nem is kamasz, persze, hogy hatalmas!
- A szerszámról mondjon pár szót, bátran mi bizalmas, hamar!
- Hmmm... cingár... avaaar... ez van. Dereng?
- Avar?? Tudom már! Félfülű nyúl! Nyert?
- Egy füllel nem lehetne Tapsi!
- Rejtse hát e szégyent a tepsi!
- Ó hogy képes egy dincs ily kannibállá lenni, elefántot nyúldesszerttel enni!?
- Bocsánat... nem ezt akartam gondolni...
- Nincs visszaút, pfúj, távozom!
- Akkor... valami szárnyas rokon? Ne hagyjon itt! Máris mondom!
- Úgy terveztem, ez búcsúzás volt s más semmi.
- Na jó... KIT keres: csavarhúzó. MIT keres: "hálás vagyok". Ennyi.
- Meglátogatom ez Urat, mint blogot, s kérek Tőle magának enni. Jó napot!
- Jó napot...