Holnap már péntek és úgy néz ki, hogy az évvégi hajtás is véget ért - egy időre - így több időm marad blogomra is. Remélhetőleg. És magamra is. Remélhetőleg. És másokra is... Susim még nem tudja, de szombaton mozit tervezek Vele. Árvaház. Érdekel. Már csak a szépen csengő alkotók nevei láttán/hallatán is.

Ma, miután teljesen szétesettnek nyílvánítottam magamat, wordben történt dolgozhatnékom alatt Merlin - aki súgó, és hol okoskodásával próbálja felhívni magára a figyelmemet, hol az idegszálaimon jár kötéltáncot azzal a tevékenységével, hogy miközben én nagyban dolgozom, Ő lehunyja szemeit és elalszik... - pestiesen mondva "beszólt" nekem, és ez már nem az első alkalom.

Nem tudom mire próbált célozni, de szerencsés időben tette, mert éppen túl voltam az ebédemen, és ekkor általában nyugodt és higgadt vagyok. Mondjuk alapvetően a nyugodt és visszafogott kategóriába tartozom, nem szokásom fennhangon vitatkozni, verekedni, hajat cibálni, bokát rúgdosni. Szavakkal dobálózni is csak havonta, egy bizonyos időszakban, amikor - és amiért - minden más nőtársam is.
Csodálkozom azon, hogy akik ismernek még nem csodálkoztak azon, hogy csodált - az előző posztban említett - A Faun Labirintusa még nem került kezeim közé. Csak mert de. Legalábbis próbálkoztam, nem akartam én kihozni belőle semmi komolyat, ezért is használtam "vázlattömböt". Miért került két " közé? Mert annyira vázlattömb, amennyire én súrolószer. De az is lehet, hogy én tudtam rosszul valamit cirka 20 évig, és a vázlattömb az valóban csak arra jó, hogy macskakaparjon bele az ember valamit. Most, hogy ezt így lepötyögtem, valóban, én voltam a hülye, mint mindíg... Mindegy! Azért vagyok mérges a tömbömre, illetve annak papírjára, jobban mondva annak minőségére, mert egyszerűen nem lehet nyom nélkül eltüntetni róla a grafitot. Még akkor sem ha csak leheletnyi finoman húztam azt végig rajta. Ígyhát én kérek elnézést... Még cseresznye, hogy kis méretben nem látszik az, ami egyébként ott van.

Megosztom blogommal egy ifjú (bár velem egykorú, s bár magamat vénasszonynak tartom azért Őőő ifjú!) kortárs - és tehetséges - színészünk portréját is, mely talán még nem a végleges állapotában kerül most fel ide, egy picit még halasztgatom a retusálását, mivel egy másik (többszörösen is másik, mert teljesen másképpen, más eszközökkel estem neki) megígért portrén dolgozom éppen. Ha van aki felismeri eme ifjút, kap tőlem egy tábla csokit. És én is kapok egyet magamtól, mert már az dicsőség számomra - mindamellett, hogy engedélyt és segítséget kaphattam a rajzon szereplő, Nemzeti  Színházunk tagjától -, hogy valaki egyáltalán felismeri azt, akit ábrázolni próbálok. Csavi sajnos nem vehet részt a játékban, mert tégla. =) És nem ér súgni.

Más... Ha 1 hét múlva sem lesz még elfogadva a kérvényezett domain nevem én sikítok...

Jaj ezt még elmesélem! Nagymamám nagyon fél a tűtől, a szuritól, és plusz még az influenza elleni oltástól, annak következményétől, tudjátok, hogy idős embereknek esetleg halálos dózis is lehet egy kis fiola... Brrr... Nos, a minap tüdőgyulladás elleni oltással állított be hozzá kedvenc asszisztense, s miután megkapta az oltást kiderült: hoppácska, véletlenül az influenza ellenit kapta meg. Ígyhát jövőhéten ismét szuri, tüdőgyuszi elleni. No comment. Innen is nagy pussz Neki és kiztartást.