Annyira szeretnék alkotni, de olyan fáradt vagyok, hogy még a szememet is csak hosszas erőlködéssel tudom nyitva tartani.

Az előzőekben említett gyógyszernek minősülő szörnyűség hatásáról nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel bár a felírt napi adag 2 x 1, szombaton egyet sem tudtam bevenni, vasárnap pedig csak ebéd közben jutott eszembe "hoppácska, dehát én még gyógyulásra szorulok, vagy mi...", tegnap pedig eleve elfelejtettem reggel munkába vinni magammal.

A szombat jelzem fantasztikusra sikeredett, hálás köszönet az időjárásnak is. Amikor megérkeztem a Mammut mozi pénztára elé még vakartam egy kicsit a fejemet, vajon tényleg egyedül akarok-e lenni, de végülis maradtam egyke, s bár nem volt annyira szórakoztató így, mint szívem egyes csücskeivel, azért a film feledtetett mindent bő másfél órára (Sasszem), igazán szuperre sikeredett. Csak ajánlani tudom!

Ma volt nagymamám temetése... A ravatalozónál végignéztem az egybegyült sokaságon. Meg is jegyeztem Ilony unokatestvéremnek, hogy lám, milyen népes "kis" családunk van. Persze nem nehéz, hiszen anyumék nyolcan testvérek. Illetve sajnos már csak heten... Pilledezett hangulatomban most nem számolnám össze mennyien vagyunk unokatestvérek. Sokan. És mindenki más és más személyiség. És érdekes, mégis mindannyiukat szeretem, persze van akit nem szeretek, hanem imádok, de a mások esetleges megsésértésének elkerülése végett most nem nevesítenék. Azt is elkönyveltem, hogy mindenki aki megtalálta párját és el is hozta magával a temetésre másik felét is, annyira ügyesen rátalált a Nagy Ő-re, hogy le a kalappal. Nagyim most még utoljára - sajnos, hogy egy ilyen tragédia útján - összekovácsolta a rég nem látott testvéreket, unokatestvéreket, távoli és közeli rokonokat. Köszönjük, és nyugodj békében.

Egy rossz választásomnak érzem az eredményét, ugyanis bőrkabátban mentem, ebből kifolyólag az árnyékban fáztam, a napon pedig sültem. Megbetegedtem. Persze az is lehet, hogy rámtalált valakinek a bacija. Mindegy, a lényeg, hogy nem vagyok egyedül... Még jó, hogy eddig csak garatgyulladásom volt. Imádom ezt az időszakot. Minden ősszel ez van.

Aki szeretne magának fejlécet montíroztatni fotókból szóljon, mert ahhoz elég nagy kedvem van, tehát szívesen készítek. Én is elkészítettem már magamnak a leendő karácsony-fílinges fejlécemet, elterveztem, hogy minden évszakban az adott időszakra jellemző stílust veszem fel odafent. Tehát most Abe kapott egy falevelet. Ha majd lesz végre fotóm a Megyeri hídról éjszakai fényköntösben akkor mindenképpen Ő kerül a középpontba, hiszen "hozzá" esek a legközelebb. Ciki viszont, hogy még nem fordultam meg rajta...

Az ELO küldött egy levelet, hogy "Hallgatói nyilvántartásunk szerint Ön a napokban egy különleges alkalmat, a születésnapját ünnepli. Ezen nagyszerű alkalomból szeretnénk Önnek, az ELO nevében nagyon sok boldogságot, jó egészséget és új lehetőségeket kívánni.", hát nem jófejek?! Mikor küld nekem például az APEH ilyen levelet? x)