Beteg vagyok... Vagy leszek... Vagy voltam, és ez a mostani állapot az úgymond "normális"? Nincs jól a gyomrom. Ezáltal én sem vagyok remekül. Amikor az imént a tükörbe kényszerültem nézni megijedtem magamtól. Emlékeztettem Angry Princess-re a Thir13en Ghosts-ból. Csak nem olyan testi adottságokkal. A hasonlóságot színben értem. És abban, hogy köbö úgy is érzem magamat mint Ő. Viszont hozzá hasonlóan nem lenne momentán energiám holmi szellem-médium fogócskára... De egy kád forró vizet eltudnék viselni. És már ki is merült a párhuzam. Vagy a merőleges. Mittudomén mi...

Alapjában véve ismét kellemesen telt a hétfő, semmilyen vádat nem tudok felhozni ellene. Sőt, a vasárnap is. Pont került az ï-re, mely még fényesebbé tette a hétvégét,
1 - már a hétvége másnapján sikerült beszereznem DVD-n az előző posztban kielemezett Gyilkos Szerelem című újdonsült kedvenc mozimat,
2 - olyan élményben volt részem a Forma 1-nek köszönhetően, hogy köszönöm.
Csak sírva könyörgöm, valaki rendeljen Palik Laci mellé egy logopédust. Azzal is megelégednék, ha a vasárnap délutánokat inkább kiscsaládjával töltené... Szerintem a gyermekének nagyobb szüksége van rá. Az ööö-zéseit is jobban értékelné. Már éppen amikor kezdtem kibogozni, hogy most akkor ki kit követ és egyáltalán, akkor megszólal László, össze-vissza keveri-kavarja a neveket, és akkor már végképp nem tudom, hogy most akkor mi is a helyzet a pályán. Kééész káosz az az ember. Káoszkapitány. Van is egy ilyen new wave mesehős, nem? Én nem tudom, én Ed, Edd és Eddy-n továbbá László Tábor-on élek. Élek... Éltem! Momentán csak vegetálok jelenlegi állapotomat tekintve.
Nos a száguldó cirkusz essszméletlen izgalmas volt, hiába ássa el mindenki a pályabírokat ehétvégi teljesítményük miatt, hiába káromkodik mindenki az útviszonyok minőségét látva, ez kell a népnek! Még! Ne sérüljön meg senki, az a lényeg. Csak drámát akarunk. Ennyi. És hogy mindez ilyen gyönyörű környezetben történt, az már csak hab a tortán.