Köszi Amerika! Bár messze még az új év hajnala, én azért már most megfogadtam - és el is kezdtem alkalmazni-, hogy megpróbálom stresszmentesíteni az életemet, kezdve azzal, hogy
1 - nem nézek híradót,
2 - nem hallgatok hírperceket,
3 - nem olvasok hírújságot.
Csókoltatom a külvilágot.

Más. Szedtetek már KLION nevezetű gógyszert?
Tegnap végre - hallgatva a szép szóra - elmentem doktobácsihoz, aki miután majd' lenyúlt jégkrémes pálcikájával egészen a gyomromig megállapította: felső-garat gyulladásban szenvedek. Amikor megkérdezte, hogy mióta érzem a jelenséget, tényszerint azt, hogy nem fáj a torkom, hanem zsibbad, mégpedig fültől fülig, én azt feleltem: hááát köbö 3 hete, pedig hát nem, mert legalább másfél hónapja. Kis megszakításokkal... Mielőtt felírta nekem a gyógyírt, figyelmeztetett, hogy ne ijedjek meg, ugyanis egy furcsa gyogyót vés le, melyet leginkább nőgyógyászati betegségekkor szoktak ajánlani, de ez engem ne érdekeljen, antibiotikum, használ, legyen elég ennyi. Valamiféle KLION... Kegyetlen keserű!!! Háromszor nyeltem le belőle eleddig, a háromból nulla alkalommal sikerült elsőre a művelet, rendszerint felragadt a szájpadlásomra, ott szépen ahogyan az a Nagykönyvben megvan írva megtapadt otthagyva szönyűséges utóízét. Vajon mi lehet a "keserű" szó felsőfoka? Nos, bármi is legyen, azzal jár. Már arra is gondoltam, hogy mielőtt szervezetembe juttatom (szenvedem) készítek neki egy csokimázat. Vagy cukormázat.

Holnap, miután így kiderült, hogy elvileg gyulladásos beteg vagyok, csapok egy mozis-könyvmustrás-kreatívboltos-egészségtelengyorsétkezdés görbe napot magamnak. Jó lesz végre kicsit kikapcsolni.

Ha Téged is elért a már említett karácsony-hangulat, idekukk, milyen jópofák: