Túlontúl kipihent vagyok szerintem, tehát sok értelemre ma se számítson az, kihez elérnek eme sorok. A délután folyamán lepihentem egy kicsit, alvás lett a vége. Mint egy pár hónapos csecsemő... a Nagy Zabálás után Nagy Szundi. Fél 2-ig nem ettem semmit, belsőmben csak 1 bögrényi vízben oldott cappuccino volt fellelhető. Tudom, nem vagyok ép.

A minap összefutottam Ancsámmal, középiskolai pad-, és bajtársnőmmel. Tisztán emlékszem, hogy anno folyton azt hajtogatta "neki ha valaha gyermeke lesz, akkor azt szeretné, hogy fiú legyen és rossz, de olyan rossz, hogy az már elmondhatatlan". Amint láttam beteljesedett a vágya... =) Kismisinek nagyon huncut képe van, kétség nem fér hozzá, hogy az idén ősszel induló óvodai korszaka igencsak sok fejtörést okoz majd mind öröklökött anyujának, mind az óvónéniknek. =) Kitartást mindenkinek... =)
És itt jön az a rész, hogy nekem bezzeg senki nem mond el semmit, legrosszabb esetben a sarki zöldségesnél hallom meg a legnagyobb híreket, melyek nem mellékesen közvetlen környezetemben történnek, vagy hozzám közel álló (?) emberkékkel. Pedig nyitott szemmel és fülekkel élek! Gyerekek fogannak majd születnek meg úgy, hogy azt sem tudtam tervben voltak... =) Őrület! Ezen most azért vagyok kiakadva, mert Ancsámtól tudtam meg, hogy egy másik ismink már több hónapja babázik... Puff!
Barátnőim már mind saját családdal, kutyával és autóval élik az átlagos és boldog szülők hétköznapjait, én meg itt vegetálok megrögzött szingliként már jó 4 éve... ex-Kriszes éveim óta úgy vagyok a férfiakkal mint a csili-vili ékszerekkel. A szépeket megcsodálom, esetleg még közhírré is teszem véleményemet velük kapcsolatban, de hogy bármiféle kötődésem legyen irányukba hát köszönöm abból nem kérek. Fontosabb nekem a szabadság, és senki kedvéért nem mondanék le azokról a dolgokról, hobbikról amelyeket szeretek, nem fogom vissza magamat semmilyen téren, nem tartok beszámolót arról hogy mikor és kivel és mit csinálok/-tam/ és fogok csinálni. Ennnyi! Sok boldogságot kívánok annak, aki ezt mind képes megtenni valakiért. Én a 4 év alatt nem találkoztam olyannal aki meg is érdemelné. Előtte? Előtte megtettem. Megérdemelte? Szerinted? Válasz a kérdés mögött.

Nos! Ma viszont mire értem haza? Anćiminek kinőtt az első szál fűhaja!!!

Hát nem aranyos? Olyan érzést keltett bennem, mint amikor (visszatérve az előző bekezdés szelleméhez) a gyerkőcödnek kibújik az első foga. =) Remélem, hogy lesz még több is... =))

Viszont a segítségedet szeretném kérni, bárki is vagy. Egy kicsit hatalmamba kerítem a fantáziádat, vagy legalábbis egy pöppnyi időre kölcsönveszem. Persze csak akkor, ha van kedved hozzá.

Gondolom az alapot ismered, valamely előző-előző posztomban már említést tettem róla az eredeti fotó beillesztésével párhuzamosan. Gondoltam is rá, hogy így vagy úgy de papírra vetem, ezzel is búcsút intve az elmúlt hetek estéi hangulatának. Természetesen ez még csak egy vázlat, egy alap, viszont amiben a Te segítségedet szeretném kérni az a háttér. Halvány lilás gőzöm nincsen, hogy mit kezdjek vele. Várom az ötleteket. Esetleg nemzeti színekben pompázzon? Vagy egyszínű legyen? Átmenetes? Fehér? Meg vagyok lőve... Pár variáció a www.jellicleparticle.deviantart.com oldalon. Helpmíplíz!

*integet*

Ezen a képen olyan jót mosolyogtam:

Annak, ki még mindíg búskomor: