DINCS

A legszívesebben megállítanám az időt és lefeküdnék aludni, aztán pár napos alvás után újra elindítanám és folytatódhatna a napom a kedd késő estével, aztán persze ismét irány a kényelmes és puha ágy reggelig, hogy még plusz pár óra alvással ismét így-úgy emberivé formálódhassak. Hulla vagyok. Konkrétan négynapos.

Szombat. Cinkota. Grillezős este kedvenceimmel. Össz-vissz 6-an voltunk, de olyan fergeteges este és éjszaka kerekedett eme fantasztikus társasággal karöltve, hogy sok ilyet kívánok még. Minden csodás volt, leszámítva azt, hogy nem csak én voltam/vagyok hivatalosan is "egyke", hanem T. is, és szerencsétlenségemre poooont T. mellé sikerült beosztania a sorsnak, aki mint tudjuk köztudottan élvezi ha zavarba hozhat, ez lehet, hogy neki vagy másoknak jó móka de én az esetek többségében szívbőljövően rázúdítanám poharam tartalmát a fejére. S mint megtanultuk - és ez nagyon helyes is - cinkotai összeröffenésekkor nem létezik senki előtt "üres pohár". Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem alkoholizálok rendszeresen, de ki kell emelnem szombatról - bár már szerintem vasárnap hajnal volt az a szombat...- a Zwack bácsi féle Fütyülős Barackot. Mielőtt rábeszéltek, Becherovkát ittam, teljes rémületben voltam, hogy dehát a Fütyülős az biztosan erőőős és hogy én neeem és ehhez hasonló ellenállásokat tanúsítottam, aztán végülis "miért ne" alapon megkóstoltam, melyet nagy pozitív csalódás követett: gyenge (főleg Becherovka után...), fincsa, nekem való. Ígyhát megint tapasztalatokkal gazdagon hunytam le a szemeimet pontosan hajnal fél 3-kor, Szilvivel ekkor döntöttünk úgy, hogy magukra hagyjuk a fiatalokat (és T-t). Reggel aztán 9 körül Imi benyitott hozzám, én pedig félálomban megkérdeztem, hogy "Menjek?", erre Ő azt felelte, hogy nem kell. Így hát visszaaludtam, pedig nem akartam, dehát ha nem hát nem. Természetesen hazatérésem után a vasárnap mint olyan már nem létezett, de még volt erőm arra, hogy este meglessem az emiljeimet, ekkor viszont megrökönyödve és meglepedten fogadtam az ezúton érkezett meghívást, mely Szentendrére szólt holmi több napos vigasságra. Ha annyira lettem volna friss és üde mint amennyire nem, akkor tuti, hogy elfogadom azt. De még válaszra sem méltathattam a kedves és figyelmes feladót, melyért ezúton és ismételten is sűrű elnézést.

Hétfőm aztán a szokásos munkahelyi zsongással telt, fűszerezve egy "csöppnyi" izgalommal és megfelelési vággyal és még plusz egy "csöppnyi" izgalommal megint. És persze ott van a Hétfők Démona is, aki mindíg és mindenkor jelen van a hét első napjának 24 órájában. Nem szeretem.

Kedd. Ma. 4 nap alatt a második grill-estém, viszont teljesen más környezetben, más apropóból, szolídan, nyugodtan. Egy kicsit nem is igazán találtam a helyemet, már csak azért is mert
1 - nem igazán ismertem személyesen a társaság 75%-át,
2 - egy 1 éves kisfiút leszámítva én voltam talán az egyedüli 30 év alatti résztvevő.
De nagyon csodálatos volt a vendégek iránti figyelem, az ételek, az italok (szigorúan csak almalevet ittam, kettő pohárnyit összesen), minden remek volt. És a környezet... Na igen! Pazar!

Sokszor mondják azt nekem, hogy dehát nem egyszerű felszabadultan viselkedni olyan emberek társaságában, akik akár szüleim is lehetnének, és én hiába mondom azt, hogy dehát ez nincsen így, azért mégiscsak van valami abban, hogy jobban fel tudunk oldódni kortársak körében. Ezzel senkit nem akarok megbántani, ez tény. Mint ahogyan egy 50-60 év közötti egy szál emberke sem találná a helyét egy pölö cinkotai estén. Jó, leszámítva T-t... =))) Tehát beismerem, tévedtem. Lehet, hogy ha a két este mondjuk pár hetes vagy hónapos távolságra esett volna egymástól, akkor másképpen vélekednék és még mindíg foggal s körömmel ellenezném az állítast, de így még igencsak frissek a tapasztalatok. Igen, nem érdekel ha miközben bömböl a zene és műanyag pohárból isszuk a Martinit Imi két vigyorgás között az "asztal alá néz" mert akkor éppen nem tudtunk rá vigyázni hogy egyen is és ne csak igyon, Igen, nem érdekel hogy a csillagos ég alatt fagyoskodva Tankcsapda dalokat énekelünk kerülve a populárisabb újhullámokat mert a srácok éppen akkor és ott azt szeretnék dalolni, Igen, nem érdekel ha szívemhez közel álló emberek anti-alkoholista énemet rommá tiporják aznap éjszaka, és Igen, meg lehet tanulni hogy hol a határ s ha úgy állsz meg előtte, mint ahogyan a metrónál is szoktál ha szerelvény érkezik, akkor - Spartacus után ismét - igazán fel tudod szabadítani magadat.

Más. Szeretném:

PS: Megtörtént az említett keresztelő. Róóóland. Szigorúan 3 ó-val.

Győri Édes Dörmi piskótafüggő lettem. Fél perce sincs, hogy megettem egyet (mégegyet) de már elvonási tüneteim vannak. Mindegy.

Normális ember ha este álmosan bemegy a hálószobájába bebújik a jó meleg és kényelmes ágyába. Esetleg más ágyába, helyzettől függ. Talán még be is kapcsolja a tévét. Ennyi. De én? Először ugye két Dörmi kíséretében letelepedtem az ágyamra, tévé bekapcs, "húú hát hiszen lesz a Kukorica Gyermekei V.". Az is az igazsághoz tartozik persze, hogy jópár évvel ezelőtt megkaparintottam a CotC negyedik részét, meg is néztem talán még aznap, viszont attól a résztől nem voltam túlontúl elragadtatva, egyedül a sátáni kissrác kisugárzása ragadott magával. Nem szívesen találkoznék vele egy éjszakai sikátoros sétám közepette (nem mintha valaha is lettem volna, vagy lennék ilyenen...). Brrr! A teljesség kedvéért mellékelem. Ha hasonló képet látsz miután egymagad vagy otthon és kopognak az ajtódon inkább fuss. Mint ahogy a minap is egy film megtanított arra, hogy ha elakadsz a lifttel soha ne mássz ki a tetejére hogy hősködve egymagad megjavítsd azt, ugyanis a filmes ily'képpen zajló esetek 98%-ban azzal végződnek, hogy amint kiérsz a tetejére és elkezded birizgálni azt, amihez egyébként nem is értesz... először beakad a pl nagymama által kötött pulóvered valamibe, ... aztán "suhh" elindul a lift szélsebesen felfelé, meg sem állva a lapostetőig. Aztán csókolom.

Ma elbúcsúztattuk "Vezetők Gyöngyét, Gyöngyök Vezetőjét", Marikánkat. Nehéz elhinni, hogy hétfőtől már nem Ő a főnököm... Nagyon megkedveltem a majd' 4 év alatt. Editet megcsípte az ihlet és egy olyan oklevelet alkotott neki még pluszajándékba tőlünk, hogy ámultunk-bámultunk. Meg is dícsértük érte. És felfedeztük a benne rejlő költőt is. Délután aztán pezsgővel búcsúztunk, én mondtam, hogy csak keveset kérek, azt is az illem miatt, mert nagyon nem bírja a szervezetem a pezsgőt. Az egyetlen alkohol amelynek akár egy kortyjába is képes vagyok belebetegedni. És ez nem túlzás. Köbö 3-4 nyeletet kaptam, tiszteletem jeléül fel is áldoztam magamat, megittam... Aztán este felé éreztem ám, hogy ég az arcom veszettül, szédülök, és minezek mellett még a gyomrom is világot akar látni. Tehát buborékos alkoholt: SOHA TÖBBÉ! Na jó, persze a martini-tonic párosítás, vagy a bacardi-cola bármikor... Buborékok ide vagy oda... Sör? Sört elvből nem. Most úgy festhetek, mint aki nap-mint-nap alkoholizál. Pedig nem, tényleg egy különleges alkalom kell ahhoz, hogy májam rongálásáért ilyen és hasonló eszközökhöz folyamodjak. 1 káros szenvedélyem van és annak neve Kávé. Ó és mostanság megint rákattantam a fahéjra is, mindenkinek kötelező kipróbálni egyszer életében a fahéjjal meghintett kávét vagy cappuccinót, ha egyszer megkóstoltad úgyis ráfanyalodsz. Főleg aki mindkét főszereplőbe szerelmes. A fahéj illatától egyébként is mindíg rámtör a szenteste hangulata, tehát amíg a kávéból a koffein nyugtat, addig a fahéj illata amint megcsapja megsimogatja az orromat már termelődnek is a boldogsághormonok. Hol termelődik a boldogsághormon? Erről jut eszembe emlékeztek még az "Egyszer volt, hol nem volt... az élet" című francia rajzfilmre? =) Azóta is sokszor eszembe jut miután bosszússá csíptek a szúnyogok, az az epizód, amikor a szúnyogcsípés kialakulásának folyamatát mutatják be a szúnyog mérgét kis zöld undok kis manókkal ábrázolva, amint azok nagy rongálást végeznek az áldozat bőre alatt, de aztán megérkezik a két pilóta a mini járművével és happy end!

Belém is kellene ültetni két ilyen csodamasinát, hogy eltüntesse a tegnapi pezsgő minden egyes nyomát... (és még rímel is)

Jaj hát eszembe ötlött miközben lestem a Hegylakót és a nevetés kerülgetett Mario szinkronhangjától, hogy nem osztottam meg a tegnapi éjszakázásom okát és egyben okozatát, az augusztus 19-ei NME magazin The Killers-es interjújának fordítását. Gondolom azért kicsit átüt belőle, hogy éberkómában készült, dehát evvan... Akit a tartalom érdekel az nem hiszem, hogy észre fogja venni. Najó, csak remélem ezt... =) Kattanj az alábbi ábrára annak magyarításáért by dincs. Csókolom. Mesmeg fent van a http://myspace.com/thekillershungary blogjában is. Csók megint. És megint...

Már megint olyan kupi van a gépem lelkében - mert van ám neki -, hogy úgy gondoltam itt a remek alkalom, adok neki egy nevet. Nem tudom mi a kettő között az összefüggés, de nem is az összefüggések embere vagyok. Jól mondom? Csavibarátom talán emlékszik még Bandikára - előző pécémre -, neki nem azért adtam nevet, mert olyan nagyon szerettem, hanem mert mint azt már anno egy másik helyen kifejtettem: könnyebb úgy szidni valamit és káromkodó szavak kereszttüzébe helyezni, ha egy bizonyos névvel illetem. Bandika kiszolgálta az időt, anno még exem rakta össze nekem - pfíí de régen...-, az egyetlen olyan dolog volt Bandika melyért ici-pici hálát éreztem akkor "felé".
Egyszómintszáz a héten keresztelő...

Anyum nagyon édes volt a minap! Azt mondja egyszercsak, miközben magunk mögött hagytunk egy lovi-irodát:
- Futóhomok...
- Tessék?
- Futóhomok!
- Mi van vele?
- Milyen jó név lenne egy lónak. Futóhomok...
És tényleg! =)

Megemlíteném, hogy az egyik YT videómnál - lassan nyelvtani sötét veremmé avanzsálom - jegyezte meg valaki, hogy "What a crazy language! LOL", mondanom sem kell hogy elöntött a gyilkos méreg, bár véleményemnek nem adtam hangot, nem szerettem volna szembesíteni azzal, hogy márpedig az angol sem kevésbé őrült nyelv, főleg azon része, hogy egyes szavaknak 80 jelentése van, és azok még csak véletlenül sem rokonértelműek... Őrült nyelv a magyar? Szerintem meg nem! Csodás anyanyelvünk van, és színes, nagypapám - nyugodjon békében - kiskoromban pölö azért IS volt nagyrabecsült én és öcsém szemében, mert kapásból, mintha szavalna 100 káromkodáshoz előszeretettel használt ismert és kevésbé ismert de nagyon vicces szót hadart el anyunknak míg Ő kicsi volt. Ezt sajnos csak anyunktól tudtuk meg utóbb, amikor már fel is fogtuk azt, mivel még pöttynyi gyermek voltam amikor nagypapánk elment.

Két napja nem, vag csak perceket alszok, és olyan nehezen jutnak eszembe a fáradság mellékhatásaként egyes szavak! x) Tudom mit akarok írni, el is tudnám mutogatni, de van olyan szó amelyen nagyon el kell gondolkodnom, hogy "Te jó ég, mi is az? Izé..." =) Úgyhogy elnézést kívánok...

Voltunk mozizni, feltámasztott csontik és agyagkatonák repkedtek minden felé a vásznon. Körülbelül ennyi maradt meg a filmből. Múmia III. - A Sárkánycsászár Sírja. Mint valami nyelvtörő... Na ne hidd, hogy így kértem a jegyet! =) "Múmiára kettőt". Kész. VISZONT...!!! Sasszem... Nem, nem én vagyok, a Múmia előtti filmajánlóból ragadt rám. Csupán talán 1 percnyi előzetest láttam belőle, de már elkönyvelem és büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nagy kedvenc lesz. Valamiféle pszichothriller, nem néztem még nagyon utána mi is tulajdonképpen. Ha valaki látta már, kérem, világosítson fel!
Emlékeztek a Ravasz, az Agy, és két füstölgő puskacsőből ismert hasonló szövegre? Rory Breaker: "És most, Mr. Husimusi, kérlek, világosíts fel." =) Deszeretem ezt a filmet is! Rengetegszer láttam már, és még fogom is. Személyes kedvenceim Szappan és Tuskó, eszméletlen szövegük van, és a szinkronjaik sem utolsóak! Na és Kutya és a bagázs? x) Amikor elmennek a füves srácokhoz és Kutya egyik alattvalóját meglövik egy kis semmi sörétes puskával? "ÁÁÁÁ!!! Lelőttek..." x) HATALMAS film! Kötelező!

Strawberry-nek és Enikőnek üzenem innen is, hogy majd pötyögjék le nekem a címűket emilben légyszi légyszi! Röppen majd nektek valami!

Nem hazudtoltam meg önmagamat a közelmúltban sem, kitartottam elveim mellett s így szereztem egy ha nem is ellenséget, de rosszpontot azt tuti! Pedig volt egy pillanat, amikoris meginogtam hitemben, de ismét az abnormális életfelfogásom győzedelmeskedett, és hát nem voltam túl jómodorú egy illetővel... Most megint szegény csavifiút hozom fel, Ő már megtapasztalta mindezt amiről most érthetetlenül hablatyolok. Kizárom a külvilágot, nem érdekel mi zajlik körülöttem, csak megyek  a saját fejem után egyedül, ha tudattalanul is de átgázolva másokon, és élvezem az élet adta perceket, órákat, napokat,... Ezzé lettem. Ki tudja mit hoz a holnap. Egy dal, egy pillanat, egy érzés is feltud dobni egy-több napot. Kell ennél több? Lehet, hogy önző vagyok néha, lehet, hogy makacs és önfejű. Azok tartottak ki mellettem mindígis, akik bíztak bennem de mindemellett megpróbáltak nem elég komolyan venni. Lelkifröccs má' megin'! =) De utálom...

Na mi a reggelente telemből harsogó ébresztőm (személyes koanom) stílszerűen?

Higher and higher,
We're gonna take it,
Down to the wire,
We're gonna make it,
Out of the fire,
Higher and higher.

Óóó már mióta tervezem, hogy márpedig ha esik, ha fúj, akár társasággal, akár egykén de megnézem az új Batman mozit! Már csak a vizuális effektek miatt is. Imádom az olyan mozit, ahol kamionok, római katonák, ősállatok repkednek a nézőtér felé. Gondolom e filmnél is számíthatnék hasonlóakra. De. Nem fogom a héten sem látni, helyette Múmiázunk.

Olyan kedvesen zajlik az élet az ablakom alatt, jó fél órával ezelőtt például a szomszéd ház riasztója szólalt meg, de olyan mértékben visított, hogy bár dobhártyámat zene alázza, de még így is igencsak az idegeimre ment jó fél perc után már... Az imént pedig egy macsek kerülhetett Roni vagy Arthur látóterébe, gondolom közelharcot is vívhattak, mivel körülbelül olyan intenzitással nyávogott szerencsétlen, mint ahogyan azt a szomszéd riasztója is tette. Azért remélem túlélte az ütközetet... Mindhárom...

Az Olimpiáról csak annyit, hogy javaslom: a mai napon történtek után már ne Lovas Nemzetként próbáljuk elvetni magunkat a világ köztudatába, hanem Kajakos- és/vagy Kenus Nemzetként...

Én, mint Kétlábonjáró Szakszervezet s mint Önjelölt Védelem ismételten szárnyaim alá kell hogy vegyek valaki(ke)t/valami(ke)t, csakúgy, mint nem is oly régen Bilić bácsit is.
Ugyanis. Pár perce barangoltam Szigetes beszámolók után kutatva s kikötöttem egy nemszívesenmondomnevét portálon, mely mivel egy bizonyos hírportál hírcsokra között is szerepel, gondolom nem kevés olvasót csalogat magába. A vasárnapi zárónapról és annak fináléjáról a Gyilkosok fellépéséről volt szó leginkább, újságíró bácsi igencsak lehúzta őket az "arrogancia" és "magamutogatás" jelzőket alkalmazva több ízben is. Nehezményezte továbbá, hogy a banda nem engedett fotósokat a közelbe s azért is sikerültek úgy a képsorozataik róluk, ahogy. Namármost... Ha én egy olyan zenei portálnak készülök fotósorozatot ellőni, mely nem kis olvasótáborral "büszkélkedhet", akkor ha már a banda nem egyezett bele az arcbavakuzós fotózkodásba
1. megpróbálok a színpad közelébe férkőzni az első és mondjuk a tizedik sor (már ha mérhetjük sorokban) környékére,
2. megpróbálom azt megörökíteni ami a színpadon zajlik s nem a színpad feletti megvilágítást (bár szépnek valóban szép és látványos),
3. esetleg talán nem ugrálok fotózás közben a tömeggel, hanem megpróbálom hanyagolni a hirtelen mozdulatokat s talán akkor esetleg nem születnek olyan képek, melyek láttán bármely fellépőt odahazudhatnám a képre, sőt, bármely színpadra. És még én mostam magamat a barátok előtt kikkel megosztottam képeimet, hogy bocs amiért ilyen gagyik lettek... =) Pedig én csak egy kis vidéki senki vagyok.
Baromság hogy ilyen mértékben, de komolyan mondom annyira felhergel az ilyen, hogy nagyon. És ha arrogánsak és sztárolják magukat, akkor meg mi van? Nincs miért? Szintén Szigetelő Kaiser Chiefs sem a szeretetteljes alázata miatt hagyott mély nyomokat bennem (bennünk, szerintem Susi nevében is szólhatok), főleg, hogy egy alkalommal lethankyoubukaresteztek minket. Brandon legalább nem mondott semmit két dal között, erre mondják azt, ha nem szóltál volna..., de persze újságíró bácsi nem említette meg a koncert végi "szép este volt" megjegyzést. Amely azért mondjuk nem kis szó egy arrogáns és nagyképű csapattól, nemde?

Hát az agyamat eldobom a vívócsapatunk és a körülöttük kialakult helyzet miatt is... Azért nekem nem lenne bőr a képemen ilyen nyíltan beismerni, hogy a pénz motivál s anélkül nem tudok és elfelejtek az önmagam és hazám becsületéért küzdeni, vívni. Hoppácska, hirtelen elszállt a tudomány amint nem lebegett animált euro jelecske a szemek előtt... Kajakosaink milliomosok lehetnek tehát, ha Ők ilyen jól teljesítenek mindenek felett. A Kemény fiúk legalább beismerték, hogy "bocs magyar testvétek, de bénák voltunk, ez van, majd megpróbálunk javítani az ilyen s ilyen hibáinkon." Ágyő. Ennyi lenne. "Elbénáztuk, ciki, majd legközelebb." Mert ám az etiópiai, kenyai és pölö jamaicai sportolók Bolttal az élen olyan nagy gazdagságban edzenek s lesznek olimpiai bajnokok, valószínűleg pöpec stadionokban próbáltak mindvégig odahaza a nagy semmi közepén.

Őrület a köbön...

Még adós vagyok a Bodies Kiállítás élménybeszámolójával. Azoknak, kik még nem voltak és esetleg tervezik megtekintését.

Budapest, Vam Design Center, július 19., szombat...

Először is ne vigyél magaddal nagyméretű táskát, viszont vigyél szemüveget ha esetleg gondjaid lennének az olvasással. Ha mégsem szeretnél olvasgatni, akkor mindenképpen kérj a jegypénztárnál hangos tárlatvezetést. Ezt mi félreértelmeztük, ugyanis arra gondoltunk talán kapunk egy sajátbejáratú vezetőt? De nem, ez a megnevezés egy kis magnót rejt magában, benne az összes fontos tudnivalóval, amivel utad során találkozni fogsz. Egyébként olyan nagyon sok olvasni valót nem találsz, leginkább csak beazonosítás miatt fontos tudni olvasni is...

Lehet, hogy én vagyok hibás, de engem abszolút nem rémített el az utamtól az, hogy teljesen tisztában voltam vele mit is látok, és hogy az amit látok az honnan is származik, értem úgy, hogy tudtam: nem gipszmintából öntötték ki a látottakat. Éppen ezért, mert  bennem volt a tudat, hogy valaha Ők (a kiállítás alatt "preparátumok" címszó alatt voltak emlegetve, amely először nagyon furcsa volt...) is hús-vér emberkék voltak, méginkább lenűgözött a kiállítás, büszke voltam "rájuk" és minden elismerésem és tiszteletem az Övék, hogy ránk hagyták magukat, s mi becsüljük meg ezt a felülmúlhatatlan adományt.

Az első úgymond szobában a teljes alakos preparátumokat tekinthettük meg, az izomzat és csont felépítését, a belső szervek elhelyezkedését, estébé estébé. Konkrétan nem emlékszem, hogy a következő terem mit rejtett magában, de külön termet kapott a szív, a tüdő, a vér, a csontok kielemzése.

Volt egy különálló terem is, melyet ha akartál meg is kerülhettél kihagyva azt, erre egy tábla is figyelmeztetett: csak akkor lépj be, ha igencsak erős idegzettel rendelkezel, ugyanis a terem az embrió és a csecsemő fejlődésével és egyes elváltozásaival foglalkozik. Egymásra néztünk, és úgy döntöttünk ha már itt vagyunk nem hagyjuk ki ezt sem. Aki már eljutott addig, hogy elindult erre a kiállításra és nem fordult vissza amíg el nem érte ezt a termet, ne hagyja ki semmiképpen, ugyanis bár a figyelmeztető tábla igencsak ijesztőleg hat tartalmát tekintve, annyira azért nem elborzasztó, hogy aki tényleg érdeklődik: vajon milyen is egy embrió ha éppen nem műanyagból van kiöntve, akkor lépjen be, én azt mondom. Leginkább az anyaméhben zajló fejlődést tekinthetjük meg hetekre, hónapokra lebontva, szerintem nagyon érdekes. És hogy már pár hét után fel lehet ismerni az ici-pici ujjacskákat a kezeken és lábakon... Elképesztő.

A vérünket bemutató terem is nagyon érdekes volt, készítettek egy olyan preparátumot, kinek vérereibe egy speciális anyagot juttattak, majdpedig - tudom, durván hangzik - eltüntették magát a testet melyet behálózott, így egy emberformájú piros fonalgubacot kaptak eredményül. Elképesztő volt ez is és nagyon érdekes.

A tüdő osztály kijáratánál állt 2 üvegasztal, a 2 asztal között pedig egy nagy "üvegkoporsó". A bal oldali asztalon egy egészséges tüdőt tekinthettünk meg, a jobb oldali asztal viszont egy rákos, dohányos ember tüdejét vélte bemutatni. A két asztal közé pedig ezek után akit - mint dohányost - esetleg elkezdte folytogatni a lelkiismerete, annak adott ez a lehetőség, zutty bele a büdös bagót a ládikóba aztán ágyő dohányzás. Az üvegfalnak köszönhetően lestem meg, hogy volt ám benne a legolcsóbb (már ha van ilyen...) cigaretta mellett még szivar is. Az utóbbin túladó emberke vélhetőleg komolyan gondolhatta döntését.

Természetesen ezen kiállításról sem maradhatott el a kijárathoz telepített Shop sem. Nagyon durva árakkal... Vehettél ám kulcstartót 3000 HUF-ért, Bodies pulóvert 12 000 HUF-ért, estébé... A könyv nem tudom konkrétan mennyibe került, de mivel ugyanazt mutatta be melyet a kiállítás alatt is megtekinthettünk így nem tartottunk rá igényt.

Összegzésképpen azt mondhatom, hogy bár nem bántam meg és ha visszaröppenhetnék az időben - nagyon szeretek így repkedni - akkor is elmennék eme kiállításra. De... valami mégis hiányzott belőle. Nem tudom szavakba önteni. A Titanic... Na igen a Titanic Kiállítás aaaaz mindent vitt, ott megvolt az a plusz mely innen hiányzott. Nem tudom viszont mi is az. Ha esetleg Te is megtekinted és ugyanígy érzel, akkor segíthetnél megfejteni.