DINCS

Ez az első bekezdés még nem a fent említett "dologról" szól. Kissé rosszul esett valami, de biztosan megérdemeltem pedig. Csak nem esik jól senkinek egy olyan embertől akire felnéz, hogy az a valaki meghazudtol engem. Nem szokásom hazudni, ha valamit nem szeretnék elmondani akkor azt nem mondom el, inkább mintsemhogy hazudjak! Ezt jó ha mindenki megjegyzi. Nem gondoltam volna, hogy ilyen állapotomban jegyzek ide ismét, de majd kiheverem, mint máskor is, mint mindíg. Ilyenkor azért hálát adok a sorsnak - bármennyire is furán hangzik - azért, hogy momentán senki olyan nincs a közelemben kinek vállán "kislánymód" elsírhatnám magamat, hanem igenis ösztönöz arra a jelenlegi társas életem - már ha van ilyenem -, hogy saját magam, egyedül harcoljak a rossz érzések és negatív energiák ellen, hogy egyedül én magam vegyem velük fel a küzdelmet bármiféle külső segítség nélkük. Úgy gonolom mindenki másnak is jól jönne néha a magány e formája - bár a magány szó ez esetben abszolút nem a rossz értelemben vett magány -, erősíti az ember lelkét. Nem mondom, hogy normális és elfogadott dolog mindent egyedül megoldani - vagy legalábbis megpróbálni azt -, de máskor sem érdekelt a külvilág véleménye.

Más.
A szerelem ölhet is. Tegnap néztem a dobozt. Nem bántam meg. Két olyan filmet láttam, melyet eddig még egyszer sem, s mely filmek igazán beindították a fantáziámat s mindez mellett le is nyűgöztek, mindkettő másért, más oldalról. Mindkét alkotás a szerelem egy igen furcsa arcát és a szerelem egy igen furcsa megnyilvánulását vélte bemutatni.
A Gyilkos Szerelem éppúgy lenyűgözött, mint az A Lepkegyűjtő.

A Gyilkos Szerelem a "jóban, rosszban, míg a halál el nem választ" alapján a görcsösen ragaszkodó és embertelenül betegesen kisajátító szerelem (?) példafilmje, nagyon tetszett Salma Hayek játéka, ügyesen elhitette velem, hogy Ő valóban egy ilyen szerelembe esett mindenre elszánt nő. Travolta belső küzdelmei és magánéletének sablonos története eltörpült a Salma Hayek és Jared Leto alakította Bonnie és Clyde utánzatok mellett, vagyis inkább mögött. A film maga egy picit a Hetedik-et juttatta az eszembe, bár ott szó sem volt szerelemről a gátlástalan negatív főhős részéről. Viszont a "rosszfiú" elfogása után itt is jelen volt egy doboz, és itt is csak a nézők képzeletére és fantáziájára volt bízva a doboz borzasztó tartalmának megfejtése... Mondjuk azt nem bántam, hogy nem mutatták. A portponthu fórum csupa rossz kritikát hoz le ahogyan elnéztem, nekem viszont tetszett. Innen is kitűnik, hogy mindannyian másképpen értelmezzük és reagáljuk le az eseményeket, legyen szó bármiről. És ez szerintem nagyon is helyén van így.

Az 1960-as években készült A Lepkegyűjtő is a szerelem egy más nyelvén szólt hozzám. Adott egy fiú (Terence Stamp), számomra kortalannak tünt, 25 és 35 év közé sorolnám. És adott egy főiskolás leány (Samantha Eggar). A fiú magának való, valószínűleg azt a fajta gyerekkort élhette meg, amikor csak azért bántanak valakit, mert látják rajta, hogy van annyira okos, hogy ha bántják nem reagálja azt le ugyanazzal az eszközzel a támadók felé, hanem szótlanul lenyeli könnyeivel együtt. És ezzel szépen el is indul a lavina, míg végül maga alá gyűri és onnantól kezdve már nincsen visszaút. Antiszociális, saját kis világának és -ban élő emberré formálódik. Hányszor de hányszor eszembe jut az ilyen kínzásokat kiállni kényszerülő fiúkról-lányokról, hogy vajon felnőtt korukra nem-e lesznek érzelmek nélküli boszúállók?
A fiú már nagyon rég óta mindenfelé követte kis furgonyjával a lányt, míg végül elarabolta őt egy senki-útján, majd bezárta birtokának pincéjébe. Nem bántotta, nem becstelenítette meg a lányt, sőt, sok esetben beleestem a csapdájába én is, hiszen annyira tisztességes és törődő volt, hogy már-már kezdtem elhinni, hogy jó ember (bár engem bevallom néha szinte fojtogat az efféle túlzott udvariasság). Több fogásos ételt vitt "vendégének" reggel délben este, porcelán csészében teát, frissen facsart narancslevet, ha a lány valamiért lekiabálta a "vendéglátó" fejét akkor sűrű elnézését kérte és megígérte, hog többé nem fordul elő, estébé. A lány kérdésére, hogy miért tartja fogva azt válaszolta, hogy azt szeretné ha megismerné és megszeretné őt. Végülis megállapodtak, hogy 4 hét után a lány szabadon távozhat... Csakhát az utolsó estén a fiú megkérte a lány kezét, mire az nemet mondott, s elszabadult a pokol, peregtek az események, csakúgy, mint az eső, melynek hatására a leány megfázott, a fiú megsérült, 3 nap után a fiú felgyógyultan "hazatért", viszont a lány tüdőgyulladásban meghalt a karjaiban. Kicsit számomra morbidnak tünt a srác gondolatait hallgatni, hogy mennyire sajnálja az egészet, és aztán egy szempillantás alatt megváltozott a véleménye, tulajdonképpen a lány tehet az egészről, mert mindíg olyan okos volt és egyébként is megérdemelte amit kapott, és hogy mellé egy hétköznapi nő illene, aztán azzal a képsorral zárult a film, hogy férfiúnk egy nővérkét kísér nagytitokban furgonjával este az út mentén... És ekkor persze elkezdett dolgozni az agy - már ami még maradt belőle használható -, hogy most akkor hova is tegyük ezt az embert saját kis értékrendünkben. Persze természetes, hogy bűnt követett el, de vajon ki követte el azt a bűnt? Vajon Ő, vagy akik miatt oda jutott ahová? Lehet-e másokat büntetni egy ember félresiklása miatt? Nem tudom a választ.

De az biztos, hogy éhes vagyok, és ezért hamarosan meglátogatom a hűtőszekrényt.