Győri Édes Dörmi piskótafüggő lettem. Fél perce sincs, hogy megettem egyet (mégegyet) de már elvonási tüneteim vannak. Mindegy.

Normális ember ha este álmosan bemegy a hálószobájába bebújik a jó meleg és kényelmes ágyába. Esetleg más ágyába, helyzettől függ. Talán még be is kapcsolja a tévét. Ennyi. De én? Először ugye két Dörmi kíséretében letelepedtem az ágyamra, tévé bekapcs, "húú hát hiszen lesz a Kukorica Gyermekei V.". Az is az igazsághoz tartozik persze, hogy jópár évvel ezelőtt megkaparintottam a CotC negyedik részét, meg is néztem talán még aznap, viszont attól a résztől nem voltam túlontúl elragadtatva, egyedül a sátáni kissrác kisugárzása ragadott magával. Nem szívesen találkoznék vele egy éjszakai sikátoros sétám közepette (nem mintha valaha is lettem volna, vagy lennék ilyenen...). Brrr! A teljesség kedvéért mellékelem. Ha hasonló képet látsz miután egymagad vagy otthon és kopognak az ajtódon inkább fuss. Mint ahogy a minap is egy film megtanított arra, hogy ha elakadsz a lifttel soha ne mássz ki a tetejére hogy hősködve egymagad megjavítsd azt, ugyanis a filmes ily'képpen zajló esetek 98%-ban azzal végződnek, hogy amint kiérsz a tetejére és elkezded birizgálni azt, amihez egyébként nem is értesz... először beakad a pl nagymama által kötött pulóvered valamibe, ... aztán "suhh" elindul a lift szélsebesen felfelé, meg sem állva a lapostetőig. Aztán csókolom.

Ma elbúcsúztattuk "Vezetők Gyöngyét, Gyöngyök Vezetőjét", Marikánkat. Nehéz elhinni, hogy hétfőtől már nem Ő a főnököm... Nagyon megkedveltem a majd' 4 év alatt. Editet megcsípte az ihlet és egy olyan oklevelet alkotott neki még pluszajándékba tőlünk, hogy ámultunk-bámultunk. Meg is dícsértük érte. És felfedeztük a benne rejlő költőt is. Délután aztán pezsgővel búcsúztunk, én mondtam, hogy csak keveset kérek, azt is az illem miatt, mert nagyon nem bírja a szervezetem a pezsgőt. Az egyetlen alkohol amelynek akár egy kortyjába is képes vagyok belebetegedni. És ez nem túlzás. Köbö 3-4 nyeletet kaptam, tiszteletem jeléül fel is áldoztam magamat, megittam... Aztán este felé éreztem ám, hogy ég az arcom veszettül, szédülök, és minezek mellett még a gyomrom is világot akar látni. Tehát buborékos alkoholt: SOHA TÖBBÉ! Na jó, persze a martini-tonic párosítás, vagy a bacardi-cola bármikor... Buborékok ide vagy oda... Sör? Sört elvből nem. Most úgy festhetek, mint aki nap-mint-nap alkoholizál. Pedig nem, tényleg egy különleges alkalom kell ahhoz, hogy májam rongálásáért ilyen és hasonló eszközökhöz folyamodjak. 1 káros szenvedélyem van és annak neve Kávé. Ó és mostanság megint rákattantam a fahéjra is, mindenkinek kötelező kipróbálni egyszer életében a fahéjjal meghintett kávét vagy cappuccinót, ha egyszer megkóstoltad úgyis ráfanyalodsz. Főleg aki mindkét főszereplőbe szerelmes. A fahéj illatától egyébként is mindíg rámtör a szenteste hangulata, tehát amíg a kávéból a koffein nyugtat, addig a fahéj illata amint megcsapja megsimogatja az orromat már termelődnek is a boldogsághormonok. Hol termelődik a boldogsághormon? Erről jut eszembe emlékeztek még az "Egyszer volt, hol nem volt... az élet" című francia rajzfilmre? =) Azóta is sokszor eszembe jut miután bosszússá csíptek a szúnyogok, az az epizód, amikor a szúnyogcsípés kialakulásának folyamatát mutatják be a szúnyog mérgét kis zöld undok kis manókkal ábrázolva, amint azok nagy rongálást végeznek az áldozat bőre alatt, de aztán megérkezik a két pilóta a mini járművével és happy end!

Belém is kellene ültetni két ilyen csodamasinát, hogy eltüntesse a tegnapi pezsgő minden egyes nyomát... (és még rímel is)