Ha pontozni kellene a mai napot egy 5-ös skálán hát én egy erős 3-ast adnék rá. Jó... legyen 4... Anyummal úgy döntöttünk, hogy csapunk közösen egy görbe pénteket és mit sem törődve a kánikula előjeleivel elgyalogoltunk Budakalászra. Szerettem volna ceruzákat is venni, ámde nem jártam sikerrel. Anyum függönyszegőt szeretett volna, nos Ő sikerrel járt. A hölgyemény akitől a szegőt vettük vagy bal lábbal kelt, vagy éppen havi bajai közepette hívták be dolgozni, vagy éhes volt (nálam az éhség okoz sokszor rosszkedvet), vagy nem is tudom, de olyan stílusban "sürgött-forgott" (értsd: vonszolgatta magát), hogy azt hittem otthagyom. Mellesleg ott is hagytam, mert amíg anyum élvezte a kisjelenetet addig én elmentem azért a bizonyos nemlétező ceruzáért, jobbanondva annak hült helyére.
Aztán irány a "bevásárló központ" (nagyon nehezemre esik e szavakkal illetni). Vasárnap kiskedvenceimnek lesz az évfordulója így gyümölcstortát tervezünk nekik melyhez igyekeztünk megvenni a hozzávalókat, ennek az igyekezetnek az lett a vége, hogy mindent vettünk csak gyümölcsöt nem. Persze egyszerű oka volt - nem a feledékenység -, borzasztóan drágák voltak a gyümölcsök az állapotukhoz képest. Amitől majdhogynem elájultam miközben a gyümiket mustráltuk az a francia csöves kukorica, 2 darab (k-e-t-t-ő darab), 1400 HUF. Paff!
Tehát jól bevásároltunk, s mivel várható Gica érkezése gondoltam rá (is) és tettem a kosárba Becherovkát. =) Aztán találtunk szív és gyöngy alakú cukorkákat is melyeket direkte sütik és torták díszítésére készítettek,
- Tegyünk rá ilyet is?
- Naná! =)
(...)
- Nézzük meg a könyveket?
- Rábeszéltél! x) Naná!
Végülis majdnem vettem egy könyvet amely egy krimi-komédiát rejtett magában...
(...)
- Nézzünk a torta mellé valami kis jelképes meglepit?
- Naná!
(...) Így ez utóbbi remek ötlet kapcsán elmentünk a gyerekosztályra és vettünk egy Subarunak látszó kisautót amely hip-hop-zenél és motorhangot hallat és fékcsikorgást is és villog és szép metálzöld színben pompázik. Hogy miért ezt? Mert nyílt titok, hogy fiataljaink szeretnének venni egy Subarut. Rajtunk ne múljon... =)

Elkezdtem a rendrakást. Takarítás nem volt még (ejj ráérünk arra még), mert 3 órám ráment arra, hogy testreszabtam a fali parafatáblámat tartalmilag. =) Nyugodtan fölé tehetnék egy táblát "ÉLETEM" felirattal, mert valóban minden megtalálható rajta létem egyes szakaszaiból és ami én vagyok kívül s belül egyaránt. Vicces, mert mégis tetszik... =)

A mai Tour utolsó 25 kilóméterére tudtam csak bekapcsolni a dobozt, de jóóó volt! Favorizált fiaim nyertek egy szakaszt és a pöttyös trikót is bezsebelték *taps*, viszont pár órája vízes honfitárs hőseink elveszítették a szerbekkel folytatott csatát... =( A hosszabbítást már csak fél szemmel mertem nézni. Kellett ám az erős idegzet! :D A Fűrész IV. ehhez képest matiné volt...

Hja, és Anćimi ma:
 

Búcsúzásként: ezt a videót mindenkinek ajánlom - még annak is aki nem szimpatizál a futballal -, Fábregas és Senderos jelenléte már plusszpont, Matt Lucas személye pedig kész főnyeremény. =) Kicsit őrült a srác. =)