A mai nap a művészetnek lett szentelve. Gondolom ez így kissé nagyképű kifejezés, hogy én és a művészet, de attól mert megpróbálom művelni még nem számítok művésznek. Nem is tartom annak magam, de szeretem nagyon ezt a "műfajt". Hogy más miket gondol a végtermékeimről olyan nagyon nem hat meg, mivel csak hobbiszinten művelem, nem pedig azért, hogy bárki kegyeit elnyerjem vagy ilyen-olyan skalpokat gyűjtsek. Más alkoholizál vagy hímez - én rajzolok.
Ma reggeli ébredésem után egyből késztetést éreztem a fent említett terápiás alkotáshoz, az apum kolléganőjének szánt két kicsilányportré (még nem merem megosztani senkivel, előtte majd engedélyt kell kérni a kislányok szüleitől, hogy feltehetem-e az albumomba, nyílvánosan) csiszolgatása után elvonási tüneteim jelentkeztek az aquarell és a színek hiánya miatt, így cirka 5 óra alatt - ebben benne volt még egy gyors reggeli, egy hajmosás és kávézás a teraszon - összehoztam egy aktualitás-portrét a már 3 poszt óta tartó legfőbbtartalom kapcsán, azt hiszem nem fűznék hozzá kommentárt, UEFA Euro 2008, horvát válogatott, Slaven Bilić. Csak mert.
Azt hiszem a grafit, az aquarell ceruza, a grafitpor és a félfamentes papír együtt - ha megélem a sokat - nagyon sokáig kedvenc együttesem lesz. A barna papír és a titánfehér aquarell finom kis hatáscsalás azoktól akik egyébként tök hülyék a színkezeléshez, mint jómagam is. =)
Tulképpen el is ment a nap, iszonyatosan gyorsan szálltak a percek, mit percek, ÓRÁK, mire feleszméltem, hogy mosni is kellene már elmúlt a délután. Hangulatomat tekintve kicsit úgy éreztem magamat, mintha kívülről látnám mindazt amit teszek, amikor pedig én én voltam, akkor egy többször megemésztett felmosórongyként funkcionáltam. Így történt, hogy teljesen kiment a fejemből a szemüveg, melyet meg szerettem volna még ma rendelni. Bízom benne, hogy a hétvégén is nyitva lesz az üzlet... Hát igen, ezt most is én szúrtam el. Sebaj! Itt a hétvége. Kell momentán ennél több indok az elégedetten-hajtom-párnára-a-fejemet-ma-este érzéshez?
Utolsó kommentek