Nem akarok senkit megsérteni, de annyira körülményesek és türelmetlenek tudnak lenni "néha" a férfiak, hogy én fáradok bele! =)

Na de most elmesélem tegnapomat! Nem volt ám piskóta. Ráadásul ugye, lehet, hogy nagyobb esélyem lett rá a tegnap történtek után, hogy esetleg a mennybe jutok. =)
Munka után betértem a helyi nagyobbacska boltba, jól elvoltam a pármai sonka keresgélésével, még soha nem ettem pármai sonkát, de annyian dícsérték itt-ott, hogy mondom ki kell próbálni! Nem tudom elképzelni, hogy mi lehet benne olyan isteni. Nem is ez a lényeg, nem is találtam, vettem egy kis nasit és mirelit kukoricát (kukorica- és héjábanfőttkrumplifüggő vagyok), aztán indultam is hazafelé. Látom ám a kapuban állva és a kulcsomat keresve, hogy Arthur nagyon les bentről valamit... Követtem szememmel a tekintetét, és akkor látom, hogy valami szürke szörcsomó van a kerítés tövében, éppen olyan távolságra Arthurtól, hogy ne tudjanak érintkezni (egyébként Arthi keresztbe lenyelte volna). Közelebb megyek, hát egy kis husi pöttöm cica! Talán 15 centi az egész állatka. De nem az a mezei szürke házimacska, hanem valami csodálatos ezüstszürke, zöldes-sárgás szemű édes kis teremtmény! Mivel a szembeszomszéd nem képes megjavatani a kerítését (hiába, általában a tehetősebb emberek pénzének gyarapodásával egyenes arányban nő a lesz*rom-szindrómájuk is) így tegnap is - mint ez már oly sokszor megesett - kint lófrált az egyik kutyájuk, ó kiscicát egyből az ölembe kaptam védelmezőn, Ő persze egyből bújt és lesett rám és nyávogott anyuját keresve, teljesen levett a lábamról. Később el is aludt míg tartottam. Legkedvesebb szomszédunk azt mondta, hogy nem az ővé a cica, továbbá tippje sincs, hogy kié lehet. Pedighogy milyen kis gyönyörű... Hát mondom, nincs mit tenni, leviszem az állatklinikára, pár éve amikor Golyót vittem beoltattni láttam náluk elvihető cicákat, hátha ezt a kis szörcsomót is befogadják...
Persze hatalmas sikerünk volt (na jó, Neki volt csak sikere), természetesen beálltam a sorba és nem tolakodtam előre, 2 kutyusos gazdi volt előttem, egy papagájos édes nénike és egy cicás lány. A papagájos nénike és a cicusos lány elkérte a számomat, hogy ha nem sikerül benttartattni a cicut, akkor szívesen segítenek gazdit keresni neki, így elindult egy össznépi mentsük-meg-a-cicct akció, nagyon élveztem, aki az állatokat szereti rossz ember nem lehet! =) Nagyon kedvesek voltak, cicusgazda-leányzót ha jól emlékszem Melindának hivják, azt nem tudom, hogy helyi-e, mert kocsival volt.
Mindenesetre sikerült gazdit találni doktorbácsi segítségével (nagyon csinos doktorbácsi segítségével...) szörcsomónak, volt egy telefonszáma melyet megcsörgött, majd a bejelentkező urat megkérdezte érdekli-e még a cicatéma, mert éppen van nála egy gyönyörű szürke 6 hetes kölyök. És hát igen. Elbúcsúztam a kicsitől és szellemileg lefáradva hazajöttem... Körülbelül este 7 lehetett, mire megérkeztem, azzal a mozdulattal be is vetődtem a fürdőkádba, majd pedig elfogyasztottam fél zacsi mirelit morzsolt kukoricát majonézzel, persze előtte a kukoricát meg is főztem.
Hát így, tiszta szívvel tettem le én tegnap este párnámra a fejemet.

Mindenképpen el fogok menni a BODIES kiállításra! Ma már szerveztem az emberkéket, anyum mindíg kapható ilyenekre, benne biztos voltam, hogy fejet hajt, tavaly is Vele voltam a Titanic-on, életreszóló élmény volt. Szeretem anyumban, hogy bár már túl van az 50-en, de korosztályának nagytöbbségével ellentétben nem az az ember, aki megbotránkozik bármin is. Korát meghazudtoló hozzáállása van a mai világ újdonságaihoz, a mássághoz, az emberekhez úgy általában. Csodálatos ember. Persze apum is, de Ő egy kicsit azért visszafogottabb egyéniség ;), imádom mindkettőjüket, és bár mindenkinek ilyen szülei lennének.
Szóval anyumat becserkésztem. Engem személyszerint nagyon érdekel a kiállítás - és ami mögötte van -, egy percig nem botránkoztam meg rajta, elvégre ezek az emberek beleegyeztek abba amit velük tettek, nem megbotránkozni kell ezen, hanem elismeréssel és köszönettel tekinteni rájuk, amiért megadathat nekünk ily formában megismerni magunkat. Én így látom ezt az egészet. Érdeklődve várom.

Újabb kedvcsináló A Balek-szemelvény búcsúzásképpen:
"...Richie csak egyszer hagyta el a szobát, akkor is azért, hogy hozzon magával egy széket. Míg távol volt, megpróbáltam kiszabadítani magam, összecsomózni a lepedőt és leereszkedni az utcára, de csak addig jutottam, hogy megvakarjam a combomat, és az őrzőm már vissza is tért. Miután kényelmesen elhelyezkedett, nem is adott ki több hangot, amiből arra következtettem, hogy valószínűleg valami olvasnivalót is hozott magának. Azt viszont egyáltalán nem hallottam, hogy lapozott volna, úgyhogy vagy iszonyatosan lassan olvasott, vagy megelégedett azzal, hogy csak ül és bámulja a falat. Vagy engem.
- Ki kell mennem a mosdóba - krákogtam.
Semmi válasz.
- Mondom, ki kell...
- Pofa be!
Remek. Ettől rögtön sokkal jobban éreztem magam azzal kapcsolatban, amit majd Richie-vel kell csinálnom.
- Nézze, ki kell...
- Nem hallottad, mit mondtam?! Pofa be! Ha hugyoznod kell, hugyozz ott, ahol vagy!
- Richie...
- Ki a franc mondta, hogy Richie-nek hívj?!
- Minek hívjalak? - és becsuktam a szemem.
- Ne hívj semminek! Ne hívj! Maradj nyugton és pisálj! Értve vagyok?
- Nem pisilni akarok.
Szinte hallottam, ahogy kattognak az agyában a kis kerekek.
- Mi van?!
- Szarnom kell, Richie. Ez már csak ilyen régi brit hagyomány. (...)"

Ui: Tud valaki az iwiw-nél szörnyűbben pogramozott oldalt mondani? Ugye, hogy nem?