Kissé megváltoztattam a külsőmet - már ami blogomat illeti -, majd még el-elmlélkedek azon, hogy maradjon-e a "test" ily' ragyogóan világos, vagy inkább valami olyan színt választok mely harmóniában él a fejléccel és kevésbé világítja be a szobát akkor, amikor nem ontja a fényt magából sem a tévé, sem a villany, sem az éjjeli lámpa az ágy mellől. Egyébként mindezt magamnak teszem, más a naplójának keres vagy készít sajátkezűleg borítót, én így szórakozok ma este.

Állítólag benne voltam a Duna TV-s Szigetösszefoglalóban... x) Vicces. Én nem láttam, viszont Ancsi és Imi igen, próbálták is tudtomra adni akkor este 22 óra körül, de mivel telem feltöltés alatt volt én pedig egy teljesen más helyen, így csak másnap tudtam meg a hírt, akkor sem a telemről, hanem személyes találkozás útján.

Az oké, hogy "de ki ez a, ki ez a pszichedelikus Szálih?", na de egyáltalán hol van?! =) Karafiáth Orsit olvastam, s együtt keressük úgymond ezt a Szálih-t, aztán fél 1 körül én feladom, ugyanis a dobozban vééégre hosszú-hosszú idő után egy általam kedvelt filmet vetítenek: Hulla, hó, telizsák. Ezt is Susitól tudtam meg, hogy lesz, ugyanis nyavalyogtam neki délelőtt, hogy mit kezdek én magammal ha beköszönt a hűs időjárás, mire felajánlotta a közös dévédézést mint elfoglaltságot, így kerültek szóba nagy kedvenc filmes alkotások és azok készítői, szereplői. Régen oda-vissza voltam Matthew Lillard-tól (borzasztóan megöregedett azóta ám), Susi pedig bevallotta, hogy Ben Affleck-kel volt kitapétázva tinikorának szíve és szobája. Hát - mondom én - akkor velem nem járnál jól, ugyanis egy DVD-m sincs melyben ilyen-olyan formában akár kis időre is de feltünne Őapasága... Teljesen lemerevedett a lány, hogy ez vahj hogyan lehetséges, mire közöltem vele szó szerint, hogy "Nem igénylem". Ezen aztán jót nevettünk, magam sem tudom hogyan és miért pont ezt és így mondtam, de megtetszett, úgyhogy alkalmazni fogom: "Nem igénylem."