A legszívesebben megállítanám az időt és lefeküdnék aludni, aztán pár napos alvás után újra elindítanám és folytatódhatna a napom a kedd késő estével, aztán persze ismét irány a kényelmes és puha ágy reggelig, hogy még plusz pár óra alvással ismét így-úgy emberivé formálódhassak. Hulla vagyok. Konkrétan négynapos.
Szombat. Cinkota. Grillezős este kedvenceimmel. Össz-vissz 6-an voltunk, de olyan fergeteges este és éjszaka kerekedett eme fantasztikus társasággal karöltve, hogy sok ilyet kívánok még. Minden csodás volt, leszámítva azt, hogy nem csak én voltam/vagyok hivatalosan is "egyke", hanem T. is, és szerencsétlenségemre poooont T. mellé sikerült beosztania a sorsnak, aki mint tudjuk köztudottan élvezi ha zavarba hozhat, ez lehet, hogy neki vagy másoknak jó móka de én az esetek többségében szívbőljövően rázúdítanám poharam tartalmát a fejére. S mint megtanultuk - és ez nagyon helyes is - cinkotai összeröffenésekkor nem létezik senki előtt "üres pohár". Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem alkoholizálok rendszeresen, de ki kell emelnem szombatról - bár már szerintem vasárnap hajnal volt az a szombat...- a Zwack bácsi féle Fütyülős Barackot. Mielőtt rábeszéltek, Becherovkát ittam, teljes rémületben voltam, hogy dehát a Fütyülős az biztosan erőőős és hogy én neeem és ehhez hasonló ellenállásokat tanúsítottam, aztán végülis "miért ne" alapon megkóstoltam, melyet nagy pozitív csalódás követett: gyenge (főleg Becherovka után...), fincsa, nekem való. Ígyhát megint tapasztalatokkal gazdagon hunytam le a szemeimet pontosan hajnal fél 3-kor, Szilvivel ekkor döntöttünk úgy, hogy magukra hagyjuk a fiatalokat (és T-t). Reggel aztán 9 körül Imi benyitott hozzám, én pedig félálomban megkérdeztem, hogy "Menjek?", erre Ő azt felelte, hogy nem kell. Így hát visszaaludtam, pedig nem akartam, dehát ha nem hát nem. Természetesen hazatérésem után a vasárnap mint olyan már nem létezett, de még volt erőm arra, hogy este meglessem az emiljeimet, ekkor viszont megrökönyödve és meglepedten fogadtam az ezúton érkezett meghívást, mely Szentendrére szólt holmi több napos vigasságra. Ha annyira lettem volna friss és üde mint amennyire nem, akkor tuti, hogy elfogadom azt. De még válaszra sem méltathattam a kedves és figyelmes feladót, melyért ezúton és ismételten is sűrű elnézést.
Hétfőm aztán a szokásos munkahelyi zsongással telt, fűszerezve egy "csöppnyi" izgalommal és megfelelési vággyal és még plusz egy "csöppnyi" izgalommal megint. És persze ott van a Hétfők Démona is, aki mindíg és mindenkor jelen van a hét első napjának 24 órájában. Nem szeretem.
Kedd. Ma. 4 nap alatt a második grill-estém, viszont teljesen más környezetben, más apropóból, szolídan, nyugodtan. Egy kicsit nem is igazán találtam a helyemet, már csak azért is mert
1 - nem igazán ismertem személyesen a társaság 75%-át,
2 - egy 1 éves kisfiút leszámítva én voltam talán az egyedüli 30 év alatti résztvevő.
De nagyon csodálatos volt a vendégek iránti figyelem, az ételek, az italok (szigorúan csak almalevet ittam, kettő pohárnyit összesen), minden remek volt. És a környezet... Na igen! Pazar!
Sokszor mondják azt nekem, hogy dehát nem egyszerű felszabadultan viselkedni olyan emberek társaságában, akik akár szüleim is lehetnének, és én hiába mondom azt, hogy dehát ez nincsen így, azért mégiscsak van valami abban, hogy jobban fel tudunk oldódni kortársak körében. Ezzel senkit nem akarok megbántani, ez tény. Mint ahogyan egy 50-60 év közötti egy szál emberke sem találná a helyét egy pölö cinkotai estén. Jó, leszámítva T-t... =))) Tehát beismerem, tévedtem. Lehet, hogy ha a két este mondjuk pár hetes vagy hónapos távolságra esett volna egymástól, akkor másképpen vélekednék és még mindíg foggal s körömmel ellenezném az állítast, de így még igencsak frissek a tapasztalatok. Igen, nem érdekel ha miközben bömböl a zene és műanyag pohárból isszuk a Martinit Imi két vigyorgás között az "asztal alá néz" mert akkor éppen nem tudtunk rá vigyázni hogy egyen is és ne csak igyon, Igen, nem érdekel hogy a csillagos ég alatt fagyoskodva Tankcsapda dalokat énekelünk kerülve a populárisabb újhullámokat mert a srácok éppen akkor és ott azt szeretnék dalolni, Igen, nem érdekel ha szívemhez közel álló emberek anti-alkoholista énemet rommá tiporják aznap éjszaka, és Igen, meg lehet tanulni hogy hol a határ s ha úgy állsz meg előtte, mint ahogyan a metrónál is szoktál ha szerelvény érkezik, akkor - Spartacus után ismét - igazán fel tudod szabadítani magadat.
Más. Szeretném:
PS: Megtörtént az említett keresztelő. Róóóland. Szigorúan 3 ó-val.
Utolsó kommentek