Csak hogy az elején kezdjem... mi is volt csütörtök reggelén? Elmaradt... Nem emlékszem, viszont a délelőtt az Olimpián történtek követésével telt. Rendesen nemmegkedveltem (nem akartam azt írni, hogy: MEGÚÚÚTÁLTAM) a kosárlabdát. Nem értem, hogy ki a fenét érdekel egy magyar szempontból teljesen érdektelen meccs, amikor azzal párhuzamosan honfitársnőink és fiaink úsznak a Vízeskockában... Eszméletlen...
Ha valakinek van valamiféle infója affelől, hogy a bírkozók éremosztóján a napégette bőrű és nem éppen szimpatikus úriember miért dobta a bronzérmét el a messzi távolba kérem, világosítson fel, mert az interneten nem találni semmit, amely az okokat taglalná... Köszke.

Szigetelni délután 4 körül indultam el Ancsival, elmentünk a már beharangozott APEH sátorhoz elnyerni onnan is tesztjeinkkel amit csak lehet. x) Aztán 18 órakor elváltak útjaink, én becsücsültem a Hócipős sátorba és vártam Badár Sándor és Szőke Bandi produkcióját.

(Hjaa, következő posztomban osztom majd meg veletek azt a képet, melyet Ancsi készített a telefonjával amikor a hídon közelítettünk a Szigetre és e két mackó éppen előttünk 15 centivel kullogott. Imádjuk őket, naná, hogy mint a rossz gyerekek mögéjük kerültünk "véletlenül" és az sem zavart minket, hogy Szőke András bagójának füstje már szinte csípi a szemünket...). Ancsi pediglen Kispálozott barátnőivel. Persze én sem maradtam ám sokáig egyke, egyeztettem Susival aki alkalmi Szigetalkalmazott de vannak olyan rendes kollégái, hogy elengedték egy kis kiruccanásra szerény személyemmel. Így történt hát, hogy kapásötlettel a Kaiser Chiefs koncertet a keménymag(héj) környékén élveztük ki amennyire csak lehetett. Volt ott kéremszépen minden... Amíg még volt az emberkék kezében addig teli avagy féligtelt söröspoharak repkedtek, a hajunk és a ruhánk így sörtől "illatozott", de nem érdekelt, ennek is megvan a maga feelingje... =) Azon nevettünk viszont nagyon, hogy az egyik söröspohárröpp alkalmával savanyúkáposztához hasonló anyag is potyogott az égből, de ez sem érdekelt - bár szómiszó meglepett -, ennek feelingje nem volt oly népszerű, de azért belefért... =)) A koncert jó volt, ha újraélhetném azt a nemtudommennyi időt mert időérzékem odaveszett, akkor is beférkőznék Susival a legnagyobb tömegnyomorba.

Ha viszont Susi is újraélhetné de Ő viszont már nem vállalná be, nos hát én akár egyedül is simán. Bár 165 centimmel kissé elveszettnek érezném magamat. Amíg nem kaparintottuk meg foggal s körömmel a számunkra legmegfelelőbb helyet, addig konkrétan úgy nézegettem a színpadot, hogy: fényképezőgép kétkézbe, kezeket a magasba, lő, lő mégegyszer, kezeket leenged, ellőt képeket visszales. Körülbelül igy néztem a színpadi eseményeket az első 15 percben. Aztán ez elmúlt, sőt, sikerült lekapnom amint az énekes Ricky Wilson egy a tavalyi Szigetes Kaizers Orchestrás Janove Ottesen tettéhez nagyon de nagyon hasonló mutatványt hajtott végre annyi különbséggel, hogy Janove mutatványát - amikoris váratlanul leugrott a színpadról és azzal a mozdulattal felugrott a tomboló rajongókat tőle elválasztó kordonra - a biztonságiak rekordidő alatt megfékezték, míg Ricky mutatványa szerintem előre bejelentett lehetett, mivel a környéken senki nem volt aki megfékezte volna ebben. =) Jó volt. Látványos. A legjobb, hogy pont előttünk tette mindezt.

Aztán ismét mászni támadt kedve és amolyan Janove-sen levetette magát a mélybe, át a tömegen mely előtte mint a Vörös tenger Mózes pálcájának parancsára szétnyílt, majd összezárult mögötte. Aztán pedig fel és fel a legközelebbi oszlopra ismét. Nos ezt nem tudtam sajnos megörökíteni, mivel csak a kivetítőn figyeltük az események folyamatát, csodálkozásomnak hangot is adtam, vajon miért nem teperte le senki a hosszú út alatt míg oda-vissza megtette a távot? Rejtélyes... =)

Tulajdonképpen ez a nap így ahogy van ki is szívta a bennem lévő összes energiát, de mint ahogyan azt már jeleztem többször is: nem bánok semmit! És még féltávnál sem vagyunk, éljen a zombiság!

Hatalmas puszat mindenkinek! (Fent emlegetett események további képekben: klikk)