DINCS

Ez az első bekezdés még nem a fent említett "dologról" szól. Kissé rosszul esett valami, de biztosan megérdemeltem pedig. Csak nem esik jól senkinek egy olyan embertől akire felnéz, hogy az a valaki meghazudtol engem. Nem szokásom hazudni, ha valamit nem szeretnék elmondani…

Olyan dolog történt velem, mely 26 évem alatt még egyszer sem. Namármost. Felpattantam - szószerint felpattantam - a Batyiról Szentendre felé tartó HÉV-re, nem meglepő módon Pomázon szerettem volna leszállni. Kissé nyomott állapotomban bedugtam a fülemet zenével, hogy kiiktassak…

És igen, elérkezett végre melyet mindígis vártam, The Killers koncert hazai pályán akkor, amikor én is ott vagyok. =) Abszolút beváltották hozzájuk fűzött reményeimet, sőt, több alkalommal a sírás kerülgetett... =) Annyira nem tudom kifejezni azt, hogy mennyire jó volt, hogy…

Általában - kis/nagy sikerrel - igyekszem kerülni tudatlanságom nyilvánosság elé tárását, de ha ezen posztot nem ezirányú őszinteségrohamom alatt írom akkor csak egy nagy semmit lehetne kihozni belőle, már ami a tegnapi napra visszatekintő  rövidke Sziget beszámolót…

Meg volt ma is a kellő kilóméterem ám. A napi minimum folyadékadagom is. Tulajdonképpen szilárd étel csak itt-ott kolbászol gyomortájékon... Mindezen kevéske szilárdnak-nevezhető étek közül kiemelném az Ancsi által kreált meggybefőttes gesztenyepürét. Úúúúrég! Mennyei…

Egészen kellemesen és nyulgalomban telt a mai napom, pedig az első munkanapom volt 2 hét pihit követően, továbbá nem elhanyagolható: hééétfőőő is. Amelyet ugye nem igazán csípek fogalmazzunk visszafogottan. Egy rám nem jellemzően gyors pancsolás után (a hangsúly a gyors-on van)…

Ha véletlenül belefutottál az előző posztom első szakaszába nem kell elmesélnem a ma esti jókedvem forrását. Ha nem, akkor olvass utána a 20 óra előtti pár perc eseményeibe a világhálón, vagy kérdezd meg a sarki fűszeresbácsit. Őrület! Gonoszotty! =) A huncut Bilić…