Általában - kis/nagy sikerrel - igyekszem kerülni tudatlanságom nyilvánosság elé tárását, de ha ezen posztot nem ezirányú őszinteségrohamom alatt írom akkor csak egy nagy semmit lehetne kihozni belőle, már ami a tegnapi napra visszatekintő rövidke Sziget beszámolót illeti.
Ancsimmal megvártuk a délután 5 órát, hogy alábbhagyjon a hőség. A nagybetűs Kultúra felé vezető hídon olyan kép várt, melyet sokéves Szigetes látogatásom egyikén sem, soha... Vagy csak eddig jókor voltam jó helyen? Lehetséges, a lényeg, hogy teljesen letaglózott. Nem csak engem. Tömeg. Ha lenne a tömeg szónak felsőfoka akkor inkább azzal lehetne jellemezni. Minden elismerésem és kalaplengetés annak, aki túlélte.
Körülbelül 40 perc alatt be is jutottunk célhelyünkre, itt ennél a résznél ki kell emelnem a csütörtöki táska-ellenőrzéses kapunál történteket, mely nagyszabású átvilágítás alábbiak szerint zajlott.
Szigetlakók, Vándorok és Egyestés Látogatók libasorban haladnak el biztonságis bácsi előtt, aki a következő kiszámolósdit mormolja:
- 6... 7... 8... 9... Vesztettél! Mutasd a táskádat.
:D Nagyon tetszett.
Tehát. Bent. Felhangzik ilyenkori kérdésünk egymás felé, hogy most akkor merre és hova és kit. Nézzük meg a Nagyszínpadot. Oké, de ki villog most ott? Valamiféle URH... Meghallgattuk, megnéztük, nem ismertük eddig (most sem nagyon), azt sejtettük, hogy mint a Sziget idei legtöbb felhozatala ők is a retro tábort erősítik, de azt nem, hogy ennyire durván nehezen emészhető a mondókájuk. Mindegy, ilyen is van. Csak azt nem értem, hogyan kerültek oda ahol voltak... Mindegy!
Die Ärzte. És most jön melyet posztom elején taglaltam, szégyen, de nem igazán ismertem munkáikat, de védem magamat azzal, hogy alapvetően a németet mint olyat kizárom/kizártam életem minden egyes zegzugából, és ebbe beleértendő a zenei világuk is, főképpen akkor, ha németek német nyelven művelik azt. Miért? Nem tetszik a nyelv. Egyszerű. Pölö próbáld azt mondani valakinek sejtelmesen-romantikusan-szempárásítóan, hogy "szeretlek". Ich liebe dich... Mint valami középkori kínzóeszköz. Lépjünk.
Tehát. Die Ärzte... Valahol a fenti képen... Ancsi megkérdezte tőlem, hogy mit tudok róluk. Német punk trió, továbbá az egyik tagot kinek neve Bela B (későbbiekben csak Béla - szerk.) kegyetlenül szép szemekkel áldott meg a sors. Kábé ennyit. (melléklet új alakban itt) Még kamasz voltam, amikor felfedeztem az akkori Ifjúsági Magazin ilyen-olyan cikkjeiben és maradandóan beleivódott képe a lebenyem alá. Egyébként is a szem mint olyan a gyengém, dehát erről máskor és más témán belül...
Mivel az URH után igen gyorsan feltöltődött a Nagyszínpad előtti pást, így hátul a középen helyetfoglaló kivetítő mellett álltunk és lestük - már ahogyan tudtuk - a történéseket. Bélánkat alig ismertem fel sok év után a rendőrsapkája alatt a dobok mögött, de persze sikerült, és nem kizárásos alapon. Pár perc eltelte után megállapítottuk és elkönyveltük: jóóók a srácok zeneileg! Ezt a kijelentést nyugodtan fel lehet ellenem használni...
Sex Pistols-ról nem sokat tudok pötyögni, nos ők tényleg nem az én világom. Bár Legendáról beszélünk, ez tény.
Később hozzánkcsapódott Tasi és Imi, így elindultunk négyesben céltalanul, majdpedig rábukkantunk egy alkalmi soktagú spontánkelt zenekarra, kik üres flakonok és 2 fémkonténer segítségével adták a lábalávalót.
Aki élt és mozgott és rendelkezett valamiféle ütőeszközzel, vagy egyszerűen csak nem sajnálta a saját lábát, az ütött, vágott, rúgott, vert, ugrált,... Frenetikusak voltak! Állítom, hogy megállták volna a helyüket bármely színpadon is. =) *ave*
Hajnali 2-3 körül, miután már bennem volt 1 Bacardi-Coke és 2 Martini-Tonic és 1 Tequila Silver egy kissé elkezdtem pilledni, ilyenkor - mely azért igen ritka alkalom -, amikor többet iszok a szokásosnál igencsak legyengülök lelkileg és a nyűgösségem érzékenységgel egészül ki, nos ez sem maradt el, de túlvészeltük. Utána már ismét szép volt az élet. Énekelgettünk, Zorbára táncoltunk, ismerettségeket kötöttünk, nevettünk sokat. 7 körül estem ágyba, fél 12-kor ébredtem fejfájással, izomlázzal, zombin. Most pedig itt vagyok és nem csináltam semmi értelmeset egész nap. Ez a tudat egy kissé lelohaszt... Hozzáteszem nem is tudtam volna.
Nagy ölelés mindenkinek.
Utolsó kommentek