DINCS

UEFA Europien Under 19 Championship
Magyarország 1 - 0 Spanyolország

Vége, felvisított a két egymást szorosan követő rövidke sípszó a 92. percben (utána egy picivel, egy idegtépő pillanattal), kisfiaink a jól megérdemelt dicsőségben úszhatnak, futhatnak, bármit tehetnek ezután, ezt a győzelmet és a legjobb 4 közé jutást, továbbá a jövő évi U20-as világbajnokságon való részvételt már senki nem veheti el tőlük. *taps és fanfár és miegyebek*
Az első 15-20 perc gyakorlatilag arról szólt, hogy minden harmadik megmozdulásunkat egy sípszó követte "szabálytalanság" címén. Németh Krisztián sem lopta be magát valami oknál fogva a bíró szívébe, az ötödik neki címzett lefújás után már abbahagytam annak számonkövetését, mindenesetre a második félidőben megkapta az I-re a pontot is egy sárga lap formájában. Egyébként sem bántunk kesztyűs kézzel a világbajnok felmenőkkel büszkélkedhető spanyol bocikkal. Sőt... itt-ott én jajdultam fel a szenvedő alanyok helyett is.
Meg kell mondjam, hogy a fejemet fogtam az ellenfél némely nagyobb - kapunkat célzó - megmozdulásánál, főleg melyeket az utolsó percekben voltunk kénytelenek hárítani, Gulácsi remek helyezkedése és reflexei igencsak jól jöttek, abszolút megállná a srác a helyét bármely nagyobb felnőtt csapat kezdőkapusaként is. Bevallom őszintén azért egy picit elszontyolodtam, amikor megláttam Emilio Nsue könnyeit a negyedik (vagy ötödik? *gonosz*) olyan helyzete után, amely eldönthette volna a mérkőzést is akár, de nem baj, majd megvígasztalódik... =)

Egyébként ma más érdemleges dolog nem is történt (főleg nem szerény életemben), így nem igazán tudok mit feljegyezni e dátum alá, holnapra vagy szombatra (Ancsiéktól függ) tervezem a Bodies Kiállítás megtekintését (ha esik, ha fúj), ma csak vegetáltam. Kellenek ilyen napok is. Mondom ezt ÉN... =)

Más...
A Tour de France megint a doppingbotrányoktól hangos, lassan ha valamely bringás feltünően kiemelkedik erőnlétileg a többiek közül, sajnos azt kell feltételeznem, hogy ó semmi különös, csak biztosan doppingolt... A közvetítés alatt Sipi bácsi beolvasott egy fórumbejegyzést, mely azt sugallta tartalmával, hogy a doppingot legalizálni kellene, hiszen küzdeni annak használata ellen ugysem lehet, ráadásul a mai világban már olyan erőket kell mozgósítani mind az élet, mind a sport területén, hogy dopping nélkül lehetetlen "életben maradni". Nos én nem értek ezzel egyet. Tudtommal a sport az emberek s nem pedig a szerek sportja, nem tudom hová fajulna a világ, ha nem az erőnlét és a tudás és jókor jó helyen alkalmazott taktikák határoznák meg a versenysportok kimenetelét, hanem hogy ki, mely ország tud jobb és jobb doppingszert kifejleszteni... Most ez így elég morbidul hangzik. Ha sokan úgy állunk hozzá, hogy nem és nem küzdünk tovább a dopping ellen mert minek, akkor pár év múlva - pl. a Tour-on - nem az lesz a verseny célja, hogy vajon ki a gyorsabb, hanem hogy ki tudja úgy az élen végezni a versenyt, hogy nem bukik le és sodródik doppinbotrányból doppingbotrányba.
Egyébként azt sem tudom felfogni, hogy hogyan tud valaki tiszta lelkiismerettel úgy dobogóra állni, hogy sok más "tiszta" versenytársával ellentétben Ő maga a csalásnak ezt a formáját választotta. És mindezt mosolyogva és szerényen. Egy kicsit felháborító szerintem... Hol marad a Fair Play?
Duh... Mostmár megkövezhetsz, lepötyögtem a mondandómat.

Pá neked.