DINCS

Mi mással kezdhetném mai bejegyzésemet, mint a tegnapi nap legszebb eseményével, az Európa Bajnokság nyerteseinek magasztalásával. Na jólvan ezen egyébként már túlvagyok, így csak futtában annyit, hogy nagyon megérdemelték, a német válogatott pedig úgyszintén. Mármint a vereséget. Természetesen...
Néha azért kinyílt a nemlétező bicska a zsebemben, például amikor Podolski mint egy undok kis óvodás magára haragította a nála fél fejjel alacsonyabb Silvát, aztán amikor Silva mint egy kis spanyol bika meglendítette fejét a zavaró jelenség irányába (najó talán hozzá is ért...), errefel Podolski "...kész, meghaltam, de előtte még megmondalak bíróbácsinak..." Pff! Egyébként nem tudom mi lett volna, ha kis sérültünk is megvillantja (teljesség kedvéért ejtsd: vijjantja) magát a pályán. Esetleg nem 1 góllal, hanem akár 3-mal is porig alázzák a "kedves" és "szimpatikus" német csapatot. Pfú de Gonosz vagyok ma is.

Egyébként nyűgös is, valószínűleg erről a taknyos időjárás tehet, amely ma elérte kisvárosunkat is. És persze a tény, hogy hétfő van... Éhes is vagyok. És vágyom egy fürdőre. És egyébként is...

Valaki meséljen (még) valami jót és pozitívat, esedezem!!!