DINCS

Hát a sokk kerülgetett, amikor az imént a hírstarton meglestem mi történt a nagyvilágban mostanában, és megláttam a főcímet, mely szerint Bilić kapitányunk (mármint azoké akik horvát drukkerek voltak/lesznek/vannak - közöttük én is) le akart mondani a vereség (?) után. Egyből rákattantam a teljes bejegyzésre, persze újságíróbácsi csak a bejegyzés utolsó pár sorában közli aggodó olvasójával, hogy ez a kiborulás csak átmeneti állapot volt, igazából a sport szeretete és a csapatához fűződő barátsága miatt nem is gondolta komolyan... Merne lemondani! Strawberry-vel meccset tervezünk (mondjuk ezt Ő még nem tudja). Meg egyébként is, ha már mi magyarok nem leszünk ott a 2010-es VB-n, akkor ki másnak szurkoljak? Ugyanmár...

Ha már foci és annak háttere, akkor szerintem Best Of Adorable kategória - egyik - győztese lehetne még az alábbi Buffon/Villa féle.

Nem tudom mennyi életem van összesen és hátra, de hogy 4 minusz, az tutifix.
Először ugye pénteken megszakadt este a szívem. Haddd ne részletezzem...
Másodszor szombaton játszottak tetrist belső szerveim (körítés-sztorit lásd előző poszt).
Harmadszor vasárnap - természetesen, mivel nem vagyok komplett - elmentem a legrekkenőbb hőségben Budakalászra hévvel, majd onnan gyalogosan a bevásárlóközpontig (vagy legalábbis így csúfolják azt a helyet).
Negyedszer pedig tegnapi pesti utam kapcsán aszalódtak a fent említett szervek mazsolává, szintén a 40 fok miatt. Desszertként pedig egy kis kiszáradásoshatáros állapot.

Tehát mint kiderült halhatatlan vagyok, csak jól titkoltam eddig. A nyár végére betervezek valami repüléses ejtőernyős raftingos túlélőtúrát. Vagy valami hasonlót...

A vasárnapi bevásárlásom utáni hazafelé vezető úton történt egy nagyon édes dolog velem, majdnem lett egy családom. Nemsemmi, igaz? A budakalászi focipályán izzadtam gyalogosan, egyik kezemben az önmegsemmisítő szatyor tele papírtömbbel, bélelt és beletlen borítékkal, a másikban pedig Milli kakaós doboz, melyből falánkmód szürcsölgettem az életmentő finomságot.
Látom ám - félnapszúrta állapotomban - hogy szemből közelít felém egy igen soktagú család, nénike babakocsit tologat, benne bömbölő kicsigyermek, előttük a legnagyobb fiú, ölében kicsigyermek, mellette görkorcsolyával kicsilány, anyukás-babakocsi mellett nagy unottan bácsika cammog. Nénike valamiért nagyon megorrolhatott bácsikára, ugyanis amíg el nem haladtak mellettem, folyamatosan veszekedett férjeurával. Férjbácsika arcáról nagyon könnyen leolvasható volt, hogy nagyon nem érdekli felesége zsörtölődése és már iszonyatosmód unja a helyzetet.
Mellém érnek...
Férj, felém:
- Nem kell egy síró kisgyerek és egy aranyos apuka?
:D
Még szerencse, hogy nem volt tele a szám a kakaóval, mert akkor még most is a ruháimat mosnám. Annyira édes jelenet volt!

Tegnap pedig VÉGRE elmentem a Nyugatihoz azért a nyomorult nemzetközi válaszdíjszelvényért! Előtte pedig beugrottam röpke 2 óra hosszára (!!!) munkaszemüveget készíttetni, mivel több mint 4 órát ülök munkahelyemen a gép előtt, kötelező.
Először kinéztem egy keret nélküli szemcsit, de miután optikusnénike összeadta hogy most akkor lencse 1x ennyi, 2x annyi, + keret, + munkadíj, ... 90 ezer HUF! Pffff mondom, azt hiszem térjünk át egy keretesre! xD De így is négyikszre jött ki... Nemsemmi!
Aztán végülis nem hazafelé vettem az utat, hanem Pestre. A postán kiálltam a fél órás sort, majd közölték velem, hogy sorry, de nincsen ilyen szelvény amit én akarok, fáradjak be a Postaboltba. Soha nem vettem még azelőtt ilyen szelvényt, féltem is az esetleges keresztkérdésektől, de minden simán ment.
Aztán uzsgyi haza.
Mesmeg nem értem azokat, akik ilyen időben képesek a Margithídon villamosra ülni. Kész élmény hídon gyalogolni! Kár, hogy kisvárosunkban nincsenek hidak. :) Van egy köbö 4 méter széles patakunk amin átvezet valami hídnak csúfolt építmény... =)

Amint hazaértem megengedtem a fürdővizet, vittem be magammal egy nagybögre hideg tejet és amíg a csap a víz és az aloe verás habfürdő tette a dolgát, én elterültem a kád mellett és életet leheltem magamba a tej által.

Így éltem túl az elmúlt napokat is... Mostmár jöhet bármi! Az sem érdekel, hogy a YouTube-on kiiktatták az egyik videomat, mert állítólag jogokat sért. :D Hát nem vicces?