És ilyen tényleg létezik? Valaki megtenné, hogy belémcsíp? Iszogatom a kis kávémat, és még mindíg le vagyok taglózva... vajon még csak álmodom, vagy már ébren vagyok és meggajdult a világ körülöttem. Pedig már megjártam egy kórházat is ma nagymamámat látogatva, s bár megcsípett a kinti hideg, még mindíg nem vagyok teljesen magamnál. Vegyük csak át még sokadjára is mi történt...

Vasárnap lévén családi ebéd, az azt megelőző anya-lánya sütés-főzéssel, melyet ki nem hagynék semmi pénzért. A "lánya" én lennék. Mint mellékszereplő. A mai menü - nyami - ananászos csirke. Anyum ma délelőtt vásárolt két ananászkonzervet a lakótelepi CBA-ban (lepukkadt hely lett mióta egy sokkal előnyösebb helyen megépült egy másik CBA üzlet), dehát régebben sem volt túlontúl bizalomgerjesztő, sokszor vettem/vettünk már ott lejárt szavatosságú ételt-italt, dehát előfordul ilyen néha... Sokszor gondoltuk...

Tehát anyum vett 2 konzerv ananászt sok más mellett. Ezt a két ananászt annak rendje és módja szerint megsütöttük a husival, sajttal, tejszínnel. Ebéd után aztán csak úgy véletlenül a "minőségét megőrzi" infóra tévedt a szemem, illetve annak pillantása. És hát majd' elájultam.

Azért ez már durva. Az addig oké, hogy a konzervek ha jól bevannak hűtve elállnak sokáig, de barátok között is azért ez a majd' 10 hónap azért majd' 10 hónap. Ennyi idő alatt bennünk nőkben egy teljes pici élet fejlődik ki és látja meg a napvilágot... Nagyon erős... Érdekes módon az ananász ízén és állagán semmit nem vettünk észre erről a majd' 10 hónapról. Meg is fordult a fejemben, hogy talán elgépelés lehet a dologban és az a "2007" az tulajdonképpen "2008". Dehát - kérdezem én a kedves és becsületes árufeltöltőként dolgozó emberkéket - nem úgy működik a dolog, hogy ha egy terméket felpakolok az adott polcra akkor talán esetleg mondjuk meglesem jó-e még az? Vagy esetleg néha-néha rápillantok, hogy ugyanmár nem járt-e le a szavatossága, és akkor leveszem? Vagy godoljunk arra, hogy vasárnap lévén a fogyasztóvédelmis emberkék úgysem tévednek az ilyen... nem-is-tudom-minek-nevezzem üzletekbe?
(Óóó és azt nem is írtam még, hogy amikor ezt a két 10 hónapos ananász konzervet vásároltuk, éppen akkor egy helyi fiatalember egy penészesen vásárolt babapiskótával kapcsolatosan tett panaszt az üzletvezetőnél... Cöcöcö...)

Amint felocsúdtunk összekapkodtuk a két konzervet azok fedelével, kikukáztuk a blokkot és anyum Ancsi kíséretével felment az említett boltba. Ez volt délután 2-kor. Az üzletet zárva találták, 1-kor már elvileg és gyakorlatilag sem volt már bent senki. Így hát első felháborodásomban készítettem két csendélet-fotót a bizonyítékokról és megkerestem a Nemzetközi Fogyasztóvédelmi Hatóság Közép-magyarországi Regionális Felügyelőségének mail címét. A többit már sejthetitek. Szemét vagyok? Görény vagyok? Csak azért mert úgymond "beköptem" őket? Anyum szabadkozott is, hogy ne írjak nevet, mert nem szeretné ha mutogatnának rá... Na de álljon meg a menet, nehogy már nekem/nekünk kelljen lenyelni a békát, kéremszépen. És ismétlem, nem ez volt az első alkalom. És még csak nem is a második, harmadik, ...

Mérges vagyok. Nagyon mérges vagyok.

Ui.: Ezen poszt célja nem a lejáratás, hanem a becsületesség és a fogyasztók védelmének előtérbe helyezése. Ha bolti szarkák neveinek esetleg fényképeinek nyilvánosság elé tárását törvény nem tiltja, úgy gondolom én, mint szürke hétköznapi mezei fogyasztó, hogy igenis a sokadik eset után ez a minimum, amelyet az adott anti-becsületes üzlet érdemel. Járjunk úgy bevásárolni, mint Neo a Mátrixban... Annyi különbséggel, hogy mi mindíg s mindenkor "keresd a szavatosság lejáratának idejét" sort durmolva közlekedjünk a polcok között. Tehetünk ennél többet?