És igen, elérkezett végre melyet mindígis vártam, The Killers koncert hazai pályán akkor, amikor én is ott vagyok. =)

Abszolút beváltották hozzájuk fűzött reményeimet, sőt, több alkalommal a sírás kerülgetett... =) Annyira nem tudom kifejezni azt, hogy mennyire jó volt, hogy meg sem próbálom. Csak még azt leírom, hogy a Sziget (mit a Sziget... az Életem) legfergetesebb koncertje volt (csak röviiiid), végre egy olyan banda a messziségből, melynek stílúsa és fellépése egyaránt keresztezi az enyémet. Nem gondoltam volna, hogy élőben is ugyanolyan jók mint audióban. Ugyanis volt már rá példa - nem is egyszer - hogy egy adott kedvelt előadó vagy zenei csoportosulás akkora csalódást okozott az élő koncertjével, hogy onnantól kezdődően más füllel hallgattam őket. A The Killers tehát jól teljesítette a próbát, ráadásul nem is akárhogyan! =) Sajnos viszont már második számként ellőtték nagy kedvencemet - gondolom senkit nem lep meg akinek be van kapcsolva a hangszórója, hogy a Somebody Told Me az... -, milyen szép zárás lett volna ha a végére teszik... De egy szót sem panaszkodhatok! Hiszen ott volt a rongyosra hallgatott slágerek és kevésbé ismert  ámde fergeteges dalok mellett ez a csinos Brandon gyerek a lírai hangzású zongorás szólójával is...

Mondanom sem kell Susival majd' elaléltunk tőle miközben a kivetítőn is lestük csak úgy, mint a kis kamaszlányok akik dobhártyarepesztően sikongattak, hiába, nem haragszunk ezért rájuk, legalább ők egy olyan kis rétege a mai fiatalságnak akik tudják mi a jó. =) (összes kép: klikk) Hát Ők.

Kiss Ádámot sem hagytuk ma ki a Hócipő színpadról, ezt mondjuk Ancsinak köszönhetem, mert Ő hívta fel rá a figyelmemet. Látni nem láttuk a sátor kapacitása miatt, de hallani hallotuk. S végre megtudtam mi is az az EMO... "13-14-15-16-17 éves gyerekek, feketében járnak, folyton meg akarnak halni, gizdára vannak éheztetve, az egyik szemük sír, a másik meg haj." Már ezért is érdemes volt felébredni. A másik szösszenet ami megmaradt bennem, mivel abszolúte aktuális mai társadalmunkat tekintve az pediglen az, amikor az aluljáróban egy édesanya a tőle elszaladó gyermeke után kiabál:
- Jáncsi! Hát álljámá' meg!
- Mi?!
Az anyuka csúnyán néz a gyermekre és csípőre teszi a kezét, majdpedig tanító jelleggel odamondja:
- Nem "Mi?!", hanem "Mivan?!"!!

Ezután felkerestünk néhány imádnivaló emberkét először Tasit, majdpedig Krisztiánt és barátnőjét, így nagycsoportosulva érkeztünk meg TéCsé-re. A színpadról meg sem próbáltam képet csinálni olyan messze voltunk. Egyébként is sokat láttam és fogom még látni őket, bízom benne, hogy még sokáig megmaradnak nekünk... =)

Talán azért, mert már a The Killers-re voltam gerjedve, vagy csak egyszerűen azért mert tényleg így volt, de egy kicsit laposnak éreztem az idei TCs fellépést, elnézést aki nem így gondolja... Biztosan bennem van/volt a hiba. =)

Aztán jött a szomorú búcsúzkodás mivel  koncert után elindultam Susit keresni a Gyilkosokra, mely nem volt szomorú, de most ez így jól hangzott, Ancsi azt mondta én vagyok a kedvenc sógórnője, melyhez az az igazság is hozzátartozik, hogy én vagyok az egyetlen sógórnője, de értem én, hogy Ő hogy érti, és IMÁDOM ŐT, és egyébként meg mindenkit aki még megérdemli. Minden jó embernek ilyen sógórnőt kívánok. A rossz lelkületű emberkéknek pedig nem kívánom, elég nagy baj nekik már az, hogy nincsen nekik is Ancsijuk! =)

Irány vissza a szürke hétköznapokba...