Csöppnyi fizikai és lelki fájdalommal, de újra itt. =)

Péntekem remekül indult, munkahelyen nyugalom, kellemes hangulat, és az a bizonyos "fél nap", mivel azon a napon csak fél 2-ig szól a munkaidő. Természetesen már ez a tudat is örömmel tölti el az embert akkor, amikor eszébe jut, hogy hoppácska, pár óra múlva mehetünk haza! Mert mégiscsak "...a legjobb: otthon", nem igaz?

Hazaérkezésem után folytattam az előző nap éjszakai hangyahajtóvadászatot, ugyanis az hálószobám ablaka alatt van egy rózsabokor, amelyet időközönként ellepnek a hangyák, és én balga nem jól csuktam be az ablakomat előző nap reggelén, amely azt eredményezte, hogy elleptek ezek a kis szemetek. Azon állatfajhoz tartoznak a hangyák, mely állatfajt cseppet sem tudom sajnálni...

Délután aztán kiültem a teraszra és elkezdtem az új könyvem bújását, szerző és címszerint: Barbara Parker - Gyilkos Illúziók (Suspicion of Madness). Az első jópár oldal után azt hittem, hogy valami morbid komédia lesz, ugyanis (nem akarok spoilerezni, de...) azzal indul a könyv, hogy egy bizonyos fiatal srác, Billy, öngyilkos akar lenni, de valahogy nagyon elügyetlenkedi a dolgot... aztán majdnem sikerül is neki, de a többi tényleg már csak azoknak szól akik olvassák is.

Aztán újabb Kultúrsarok, meglestem végre (?) az Átok II. DVD-t, nem szeretnék nagyon belefolyni, csak annyit jegyeznék fel, hogy nyűgösebb napjaimban akár 3 ilyen sztorit is írok ha kell, mint amely e filmnek megadatott... =))) Se vége se hossza, sztorit nem találtam, a legnagyobb pénzkidobás a filmes szakmában. Állítom. Mindezektől függetlenül, mivel már esteledett amikor befejeztem, nem szívesen mentem be a sötét folyosónkra... Lehet, hogy a filmnek tulajdonképpen ez volt a célja és nem pedig az értelem? =)

Este aztán Horvátország ütközött Törökországgal, nagy izgalommal vártam (vártuk) a mérkőzést, hát nem is volt piskóta... Én nem tudom mi történt kedves-kedvenc csapatommal, bár a szerencsén és a tizenegyesek téri tapasztalatlanságon is sok múlott szerintem. Teljesen elszontyolodtam az eredménytől. Nem baj (illetve hát dehogynem az) akkor is ez a kis csapat és Bilić az idei EB virtuális győztese szívemben. Annyira kis aranyosak voltak a végén az apa-fiúk jelenetek, elismerő puszik, vígasztaló simogatások, bátorító ölelések... Egyemmegeaszívüket.

 

A Szombatot Cinkotán kezdtük, majd ott is fejeztük be. Csatornaárkot ástunk, jobbanmondva a fiúk ásták ki azt, én a lapátolgatásban segédkeztem a tőlem telhető legjobb formámat nyújtva. Büszke vagyok minden keletkezett sérülésemre, a vízhólyagokra, az izomlázra és a leszakadt belső szerveimre... =) Kár, hogy ez utóbbi kettő nem látványos... x))) Történt ugyanis, hogy amikor a "lövészárokból" kellett kijutnom, nagyon elbíztam magamat, és miután két nyújtott kezemmel felhúztam 48 kilómat és megtartottam azt, a fülem mellé húztam fel térdeimet, és ezáltal összekuszálódtam belső szerveim... =) Egy pillanatig nem kaptam levegőt, így a kerti csap alá kényszerültem ülni. Ez utóbbi, a kerti csap úgy funkcionált tegnap, mint a számítógépes "mászkálós" játékokban a HEALTH felíratú kis dobozok. Ahogyan azt a labdarúgó EB-n is megtanulhattuk: a víz tulajdonképpen mindenre jó. =)

Este aztán Gicára és rám lett bízva a vacsi elkészítése: grillen. Nos, tudni kell, hogy külső segítség nélkül sem én, sem pedig Gica nem csinált még hasonlót. Munkamegosztásban dolgoztunk, közben ahogy kell, dícsérve önmagunkat, és hogy milyen fincsa is lesz majdan a végeredmény... Ez idő tájt jöttem rá arra, hogy úúútálom a borecetet, az ízét, az "illatát", mindenét.
Szóval és tettel, főzőcskéztünk, közben pedig azt vártuk nagy szorongva, hogy a 2,5 méter mélyről (!!!) mikor kiált fel valamelyik fiú, hogy: "Megtaláltuk a csonkot!". Tehát mint azt már felvezettem, közös erőbedobással a vacsi remekül sikeredett, apró égési sérüléseket szereztem főképpen a forró gőztől, miközben forgattam a húsokat, hagymákat, paradicsomokat, kolbászokat, de nem érdekel, csak a teljesség kedvéért pötyögtem most le.
Minden tegnapi sérülésem aranyat ér(t), hiszen mindnek volt értelme és gyümölcse! ^^

Más... Azért ültem idejekorán ide, mert nagyon mehetnékem van bevásárolni jövőhétre, de iszonyatosan nagy a hőség odakint. Aztán lehet, hogy mégis elindulok. Ha 5 napig nem írok, hívjátok a tűzoltókat és a mentőket valahová Budakalász környékére... =)