DINCS

Most pötyögök, mert nem oly régen értem haza és most van időm, este és hétvégén nem tudom lenne-e. Így is sok mesélnivaló emlékem odaveszett a hét folyamán.

Hétvégén Cinkota-járatot tartottunk, az eredeti verzióban csak tavaszicipővásár szerepelt, de ha már hétágra sütött a nap célbavettük Budapest eme kedvesen nyugis részét is. Így természetesen igencsak szenvedtem, amikor a múltkoriban kivágatott fák egyikének hatalmas gyökerének földből való kioperálásában nem tudtam kellőképpen segédkezni a nem éppen szalonképes cipőmnek és öltözékemnek köszönhetően. Teljesen rosszul voltam lelkileg. De most és itt megígérem a fiataloknak: bepótolom!
Másnap - vasárnap - egy gyönyörű nevet Anitát ünnepeltük, nem kevésbé gyönyörű tulajdonosának tiszteletére a szabadban fogyasztottuk az ünnepi ebédet. Viszont délelőtt még volt egy sokkoló kör Budakalászon, mivel az ajándékomul szánt Születetett Feleségek 2. évad DVD csomagot - hiába tettem hosszú és figyelmes köröket - nem találtam abban a bizonyos 4betűsbevásárlóközpontban. Így hát reményekkel tele átsurrantam a szomszédos Electro World-be, hááátha... A bejárattal szemben tornyosult 13-15 oszlop, tele DVD filmekkel, de sorozatok évadjait nem találtam, nem hogy SzF-et, de mást sem. Pöppet pánikba estem. Aztán persze happy end lett a vége a történetnek, mert az üzlet közepén ott piroslott a kis csomag, a sors fintora, hogy az utolsó darabot hoztam el akkor. Így tehát mindenki boldog lehetett.

Alkotási vágyam kielégítéseként (is) dolgozom két kislány portréján (grafit és fehér aquarell), de nagy dilemmában vagyok a hátteret illetően. Így a mostani hétvége ezen dilemma jegyében fog telni. És a drukk jegyében, hogy nehogy őrültséget csináljak. Jó érzés olyan valamivel örömet szerezni másoknak, amit szívből és örömmel készítesz, és bár sokszor kikészíti az idegeket az adrenalin túlontúltengése, azért valljuk be őszintén mindez feldobja az embert.

Jelzem az iwiw-en elindult az EB játék. Nő létemre szeretem a labdarúgást, egészen fiatal koromban műveltem is kedves barátnőmmel Vikivel karöltve, a soha nem elhanyagolható és nagytiszteletű Virágcsaba örökös társaként. A többiek csak futó csapattársak voltak, folyton változott a személyük. Ez mind még akkor történt, amikor még létezett a lakótelepi füves játszótér. Mára már beépítették, elkerítették... Sajnálom is érte a mai lakótelepi fiatalságot. Jól kiszúrtak velük. Hjajj azok a régi szép idők... Tehát elindult a fogadás, holnap már kezdődnek a mérkőzések, személyes választott csapatom Spanyolország. Nosza rajta. Aki iwiw-es csatlakozzon.

Ó igen és Amy újra felélesztette az első és egyetlen és nagyszerű Magyar Hoobastank Fórumot, mely fórumnak köszönhetően sok kedves emberkét ismerhettem meg jópár éve, köztük Amy-t is, aki egy igazán csodálatos és szeretnivaló személyiség. Mentális képességeim jelenlétét bizonyítja előző posztom tartalma. =)

Más.
A minap olvastam egy cikket a pánikbetegségről (nem is oly régen rákérdezett egy kedves szintén ex-pánikbeteg emberke, hogy mi vezetett rá arra, hogy nyilvánosan felvállaljam eme betegséget, ezt viszon én személyszerint vicces kérdésnek találtam, nem hinném, hogy szégyenkeznem kellene miatta), és roppant jól lefestette a tüneteket, a fajtáit, a mi-miérteket, és azt hiszem két lábon járó példája vagyok annak, hogy nem minden esetben kell agyturkászhoz fordulni aki majd megtanítja neked mikor és hogyan kezeld a helyzetet ami e betegség alatt jelentkezik. Teljesen egyedül tapasztaltam ki és jöttem rá a módszerre. A vicces az volt még e cikk kapcsán, amikor megjegyzi az író, hogy a pszichológusok gyakran ajánlják a naplóvezetést a betegeknek. ... Tadamm. Blogterápia.