DINCS

Vaúúú Forma 1. Szeretem, mitagadás. Főleg az utóbbi időben kedveltem meg ismét, s főleg akkor élvezem igazán, amikor nem hallom Palik Laci hangját és okoskodásait. Már megint ez a fránya rosszindulat!
Tovább lovagolva fenti csúnyaságomon, anno viszont azért nem csíptem a Száguldó Cirkuszt, mert akkor még aktívan versenyzett Nagy-Schumi, aki ugyanakkora ellenszenvet váltott ki belőlem, mint a jelen és jövő reménységei közül ez a Hamilton gyerek.
Mai monte-carloi futammal kapcsolatban annyit, hogy Kimi bár eddig semleges versenyző volt szememben, most aztán viszont szálka lett, ugyanis mint minden versenyszámban a versenysportágak naaagy családjából a "legkisebb és legszánalmasabb királyfi" - jelen esetben A. Sutil, kinek nevét egyébként a süti-ről jegyeztem meg én, mint hivatásos bélpoklos - válig a kiskedvenccé és neki szurkol mindenki aki olyan érzésű ember mint én (nem mondom, hogy ez jó is...), legalább érjen be az a szerencsétlen, legalább most az egyszer legyen akár 5-dik, adassék meg neki ez a boldogság,... Erre jön egy Kimi aki bamm tesz arról, hogy ne izguljunk tovább Sutil célbaéréséért. Köszi.
Egyébként nagyon izgalmas volt a mai futam. Csak a végeredmény lehetett volna más. Mondjuk egy Kubica-Hamilton helycsere. Az igen. Az már úgy szép lenne.

Nos nem tudom, hogy léteznek-e véletlenek, avagy valamiféle hátsó titkos üzenete(i) van(nak) bizonyos furcsa dolgoknak az életben, de most a balkezességről mint jelenségről történt pár kis észrevételem. Felbukkan az ember életében több olyan személy, akik első látásra/hallásra szimpatikussá lesznek, legyen az a személy a közvetlen környezetedben élő, vagy távoli és elérhetetlen (nem mintha el is szeretnéd érni), de mégis, azáltal mert kedveled, valamiféleképpen kötődést érzel. Nem tudom, hogy a világ összlakosságának mennyi %-a balkezes (majd utánajárok), de a kevéske - fent leírtak szerinti - részemről szimpatikus emberke közül kapásból hárman balkezesek, mint ez az utóbbi napokban kiderült. Több magyar ajkú és születésű egyénről még nem tudok közelebbit e témában, de ahogy azt már említettem: kiderítem. Indul tehát a Left-Handed-Mission. Akikről eddig tudok Jonathan Togo, Jason Gray-Stanford és Robert Sean Leonard. Vicces...
(Eksz, ha tudsz még valakit aki szerinted szóba jöhet, és most is olvasol, kérlek jelezd!)

Tegnap alkottam a konyhában. Vad Kati után szabadon: "lehet, hogy kiadok egy háromkötetes szakácskönyvet" ... Ez utóbbit csak viccnek szántam.
Alapjában véve nem azt szerettem volna csinálni estére, ami végülis lett.
Amit összedobtam serpenyőben gáz fölött, majd a megfőzött tésztára került: Thai vegyeszöldség + kukorica + só + cukor + olaj + kevés bors + tejszín + apróra vágott metélőhagyma + paradicsomsűrítmény. Először a Thai zöldségek + hagyma párolása aztán rá a többi adalék. Állítólag nagyon jó lett. Én csak egyszer ettem belőle - csak azért, hogy ha esetleg valami nem éppen kellemes mellékhatása lenne akkor én értesüljek róla először -, de egész jó lett. Bevallom őszintén, hogy bazsalikomot szerettem volna venni, de mivel nem sikerült rátalálnom, ezért lett hagyma helyette. Lehet, hogy jobb is így. Desszertnek pedig muffint  csináltam, mégpedig egy - ciki/nem ciki - tipikus lustaemberes muffint, a vásárolt dobozban már minden elő volt szinte készítve, csak annyi volt a feladatom, hogy 1 szem tojással és olajjal összedolgozom az alapport, elosztom szépen a muffinformákban, be a sütőbe, majd pedig a szintén instant cukormázat összekutyulom 3 teáskanál vízzel, majd a kapott masszát felkenem a muffinokra. Ennyi. Engem mondjuk olyan nagyon nem érdekel, hogy más mit gondol erről, a lényeg, hogy azoknak akiket kínáltam belőle - és bevalottam persze, hogy nem 100%-ig én alkottam - izlett. És ez a fő. Pont.