Soha nem gondoltam volna, hogy pont egy orvos fogja fevillanyozni és szebbé tenni a mindíg-és-mindíg-és-örökkön-örökké borús hétfőim egyikét! (Egyébként reggel úgy eláztam mint az ürge...) Nem oly' régen értem haza biophotonic mérésről, s bár a kapott érték nem veri ki a biztosítékot (29 000) mégis fantörpikus hangulatban távoztam a helyszínről. Sacc/köbö fél óráig beszélgettem (beszélt Ő) a "doktorbácsival", annyi sok érdekes dologról mesélt, és annyi sok okosságot megtudtam tőle, és annyira közvetlen volt és jópofa, szívesen hallgattam volna még tovább is. Mint megtudtam tőle szombaton valahol a Bach BAH csomópont környékén tart előadást maga a műszer Agya, dokibácsi (csak dokibá', mert fiatal) feljegyezte a tel számomat, hogy ha érdekel akkor érdemes meghallgatni, majd még a héten csörög ha sikerült jegyet szereznie, és hogy egyáltalán ráérek-e akkor. Meglátjuk. Majd beszámolok.

Előbb élje túl az emberiség a szerdát. Mennyi idő alatt szippant majd magába a genfi Fekete Lyuk? Remélem konzerváltak valahol egy Bruce Willis-t, aki majd megmenti a Világot.
Szószerint gigantikus fotók a masináról ide kattintva.

És azt gondoltátok volna, hogy egy olyan "neves" színháznak mint a Kamara szemtelen és bunkó jegy-ügynökei vannak? Mi már a múlt hét egyikén tapasztaltuk... Beesett hozzánk egy élére vasalt nadrágos, világos inges, nyakkendős körülbelül 20 év körüli jópofa-vagyok-és-szellemes-és-szerény típusú srác, se szó se beszéd megállt az iroda ajtajában, semmi bemutatkozás, semmi kopogás, majd amikor megkérdeztük, hogy ugyanmár mit parancsol?, a válasza:
- Egymillió forintot és fejenként két puszit. Csak vicceltem...
Hát mondom nem ép a pasi. Nem nevettük el magunkat. És akkor jött a már jól ismert ügynök-blah-blah, hogy dehát ajándékba hozott "ezt" és milyen jó "az", DE... (az a "de" vagy esetenként "ha" szavacska minden ügynöki beszédben ott van) Mint kiderült a végén: az az ajándék melyet ránk akart sózni csupán 18 eFt-ba került volna nekünk. Ennyit erről.

Két hét alatt háromszor ebédeltem halpaprikást túróscsuszával. A két hét előtti életem folyamán egyszer sem volt hozzá szerencsém. Ennek nincsen semmi különösebb oka, egyszerűen csak kimaradt az életemből. De én a mai harmadik adag után már úgy döntöttem, hogy az életem elkövetkező idejében ismételten mellőzni fogom, de mostmár tudatosan. Kész.
De jajj! Pénteken olyan sütit sütöttem... mmmmm! Nem akarom fényezni magamat, de fantasztikus lett! =) Még előző hétvégén kaptam Ancsitól kovászt, melyre hétfőn cukrot, kedden felforralt lehűtött tejet, szerdán lisztet kellet szórni, csütörtökön mindezt összekeverni, pénteken pedig 4 felé osztani, egy részhez még keverni ezt-azt, megsütni, maradék 3 kovászt továbbajéndékozni. Torkoskodtam/tunk, így 2 adag lett megsütve, egy kovász eltéve e hétre, egyet pedig ma bevittem Zsuzsinak az irodába, gondoltam rácsörgök, hogy érdekli-e ez a Barátság Sütis történet és igen-t mondott. Ma reggel tehát bevittem neki az alapanyagot de valami írtózatos illattal rendelkezett az, kicsit kellemetlenül is éreztem magamat miatta... =)
A pénteki sütésem pedig... Háttérinformációként bevallom töredelmesen, hogy nem vagyok egy sütő-tündér, én például anno amikor sima egyszerű meggyes pitét sütöttem az egyik napon túl lágy lett a tészta és kiskanállal ettük, a következő napon pedig túl száraz és pudinggal falatoztuk a fulladás elkerülése végett, pedig egy és ugyanazon recept alapján készítettem... Tehát ez a mostani eset hatalmas siker a számomra. Láttam már pár Hal a Tortán epizódot, amelyben a gyakorlatlan szakácsjelöltek holmi rövid itallal próbáltak tudást és kitartást juttatni szervezetükbe, gondoltam kipróbálom én is. A már oly sokat emlegett Becherovka két kis nyelettel felszínre hozta a szunnyadó konyhatündért. Meg sem állok egy saját nevemmel ellátott szakácskönyv kiadásáig. De előbb javaslom éljük túl a szerdát.