Két kezemet az ég - jelen esetben a fehérre meszelt plafon - felé tartva könyörgöm hogy soha ne végződjön rosszabbul életem elkövetkezendő remélhetőleg jópár hete. Köszönöm!

Persze voltak apró bukkanók és sírásközeli állapotok miközben magamba szálltam a nagy testi-lelki szabadságom közepette, de egy ilyen hétvége mint a mostani feledtet ám mindent.
Ma volt kint kedvenc párosom és hozták magukkal Becherovka-nagynénémet Gicust is, a fiatalok hatodik évfordulóját ünnepelgettük egy kerti ebéddel. Vicces volt és izgalmas, teljesen mintha a "Szörvájvör" egyik epizódjába cseppentem volna, ugyanis soha de soha (de tényleg soha!) nem találkoztam még legyekkel ha kertünkben zajló ebédről vagy estebédről volt szó, eddig. Csak úgy hemzsegtek! x) Apum első reakciója a megszállásra:
- Régen láttuk a szomszédot...
Na ja. =)
Aztán a jókedv egy kicsit alábbhagyott amikor anyum a fiataloknak szánt kis kerámiacsónakját leejtette és az apró darabokra tört. Mi csak somolyogtunk az egészen és vígasztaltuk anyumat, hogy nem történt semmi baj, szép az így is, de Ő nagyon elszontyolodott (egyemmeg), mert hogy akkor ez lehet rossz előjel. Óóó mondom Édesem, nehogy most kezdjél el itt nekünk babonáskodni... Aztán felajánlotta, hogy majd felmegy Margóhoz (?) - tőle vette a csónakot, állítólag ő maga csinálta saját kezűleg -, mire Imi:
- Margó? Ki az a Margó? Aki a füzet szélén van?
Ez Imi. =)
Aztán elmeséltük kedves vendégeinknek is az új-szomszéd gyerkőcök egy párbeszédét.
- Le lehet tépni egy fület?
- Igen, de nagyon fájdalmas.
- És nagy erő kell hozzá?
Tessék. A jövő nemzedéke. =)
Ezek után megintcsak jól elvoltunk. A két rosszcsont kutyát nem engedtük át a kertbe ahol éppen ettünk, de nem sokáig bírták nélkülünk, Arthur átugrotta a kerítést majdpedig Roni a mellső lábával addig-addig piszkálta a kis kaput, míg ki nem nyitotta azt. Ígyhát a nap vége felé teljes lett a família.

Nem volt ám semmi a tegnapi takarításom sem...
A rendrakás még csak-csak ment miután nagy önunszolás után belevetettem magamat, de porszívózni... =)
Van 3 kis rongyszőnyegem, ezeket kiráztam - mivel porszívózni lehetetlen őket - aztán visszakerültek eredeti helyükre. Van viszont egy nagy és kellemes-zöld színű szőnyegem, mely nem rongy, s mely igencsak igényli a porszívózást főleg hosszú kihagyás után. Mint minden más...
Nos az idő előrehaladtával párhuzamosan leamortizált és nyűgös állapotomban berángattam a porszívógépet a szobába, bedugtam, bekapcsoltam, dolgoztam vele... Ez történt úgy sacc/kb délután 3 körül. Még a szőnyeg felénél sem jártam amikor a porgép elhallgatott és nem volt hajlandó rendeltetésszerűen működni, de még csak valahogy-működni sem.
Kikapcsoltam, vissza. Semmi...
Kikapcsoltam, kihúztam a konnektorból, visszabedugtam, bekapcsoltam. Semmi...
Óóó mondom így nem lehet dolgozni! És egy frissítő kíséretében elindultam megnézni a hátralévő etapot a dobozban. =) Az egyik reklámblokknál viszont legyőzött az a bizonyos lelkiismeret: ki lett próbálva a porgép egy másik konnektorban is. Működött... =)
Méginkább bepipultam rá, így visszatértem kerekeseim befutójához. Amikor végeztünk: szőnyegkirázás a szabadban, majd paff be a mosógépbe! Vagy szétesik - vagy nem alapon. Jelzem a szőnyeg egybenmaradt.

Azt olvastam valahol, hogy az iwiw-et hungaricumként emlegetik bizonyos helyeken... Hungaricum? Én kérem ki magamnak. Az iwiw maga az ÉLET! Kiszámíthatatlan, irányíthatatlan, sokszor sz*rul érzed magadat benne. Ennyit erről...

De készen lettem (és szkennelt állapotba juttattam) a Dávid (David Villa Sánchez) és Góliát (Gianluigi Buffon) portrémmal melyet már megelőlegeztem valamely előző posztomban, és mely portré elkészültéért nagy köszönettel tartozom Strawberry-nek, ugyanis az Ő ötlete alapján lett tricolor (kétszeresen tricolor) a hátterünk. :*
Előfordulási pontok: klikk klikk
 

Ennyi. Szép Új Hetet!